Joan nem volt boldog. Hivatásában nem volt magabiztos, nem tudta a gyakorlatba átültetni a hosszú évek során tanultakat. Úgy érezte, nem értik meg az emberek, és a barátai nem támogatják. Úgy érezte, ő mindig csak ad másoknak, de az emberek nem igazán érdeklődnek iránta. Neheztelt, és megrekedt egy bizonyos ponton.
A terpáia nem volt egyszerű vele. Eredményeket akart, ugyanakkor visszautasított mindennemű javaslatot. Alapjában véve empátiát és megértést várt. Sok esetben inkább csak együttérzést.
Egy idő elteltével kényelmetlenül éreztem magam, hogy egyszerűen csak nyugtázzam, a rossz dolgok mindig vele történnek. Vonakodva fogadta el a szerepét, és ha rámutattam, hogy valamit tennie kéne a helyzettel, hajlamos volt védekező álláspontot felvenni, és haragudni rám azért, mert nem vagyok támogató.
A legtöbb beszélgetésünket arra terelte, milyen rosszul állnak a dolgok, és vele milyen rosszul bánnak. Ismét kellemetlenül éreztem magam, hogy csak ülök és hallgatom, és ezzel valamennyire hozzájárulok ahhoz, hogy ebben a fájdalmas és improduktív életszemléletben ragadjon.
Mégis, amikor csak félbeszakítottam, ideges és kritikus lett velem szemben.
Nem egy könnyű terápia!
Felvetettem, hogy ami kint a világban történik, szintén képes hatni a kapcsolatunkra. Ahogy néha velem kapcsolatban is azt érezte, nem figyelek rá és nem támogatom, néhány reakcióm talán hasonló lehet mások reakcióihoz.
Néha érdeklődőnek és nyitottnak mutatkozott efelé, máskor viszont csak visszatért a családi történeteihez.
Egyszer felhoztam néhány dolgot, amin dolgozni szeretnék vele, ahelyett, hogy csak hallgatom a történeteit. Abszolút elutasító és dühös let ezután. Véget akart vetni a terápiának.
Tehát kapcsolati kifejezéssel, ez egy jó példa arra, amit "törésnek" hívunk a kapcsolatban. A terapeuta felelőssége "megjavítani" ezt, a beismeréssel és az összeköttetés újrafelvételével.
Így hát ezt is tettem – elismertem, hogy amit tettem, kiakasztotta őt, nagyon idegesítette és felkavarta. Elismertem, hogy türelmetlen voltam a terápia folytatását illetően, és úgy éreztem, megragadtunk annál, hogy egyszerűen csak hallgatom a történeteit. Beismertem, hogy próbáltam több jelenlétet és életet vinni a terápiába, és hogy ez nem működött nála.
Ettől megnyugodott, hiszen talán életében először valaki elismerte saját részét a kapcsolat szétesésében. Ebben az értelemben a gyógyulás a tapasztalatból származott, és az eredmény az volt, hogy a kliens egy része megerősödött.
Azonban még így is rengeteg munka várt ránk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése