Case #7 - Az adakozó és az üveggolyók

Az ötvenes éveiben járó Changchang nagyon kedves hölgy volt. Tényleg mindekire gondolt magakörül, de elmondta, hogy a házassága boldogtalan. Nem érezte magát teljesnek inkább magányosnak.
Kiderült , hogy hiába vannak barátai, sok társas kapcsolata, és jól megbecsülték, mégis boldogtalan és magányos volt.
Közvetlen párbeszédet folytattunk. Elmondtam neki, hogy jól érzem magam a társaságában. Érzem, hogy ő nagyon megbocsátó, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Egyet értett velem abban, hogy így szokott másokkal viselkedni.
Elmondtam neki, hogy mennyire élvezem ezt a helyzetet, hogy ilyen biztonságba lehetek. Bolíntott és elmondta, hogy ez fontos neki. Elmondtam, hogy ezt ellene is fel lehet használni ha a bizalmamba fogadom csak rá támaszkodok, és elfogadom a melegségét. Terapeutaként, egy kissé nehéz volt megmaradni a szakember szerepében, és írányítást adni neki, mivel a kedvessége éreztette velem, megnövelte a saját szükségleteimet.
Egyett értett velem , hogy mind ezt megérti habár nem mondtam ki konkrétan.
Megjegyezendő az is, hogy egy kicsit kényelmetlenül is érzetem magam, olyan értelemben amit nehéz megmagyarázni. Csak adni akart, sok mindene volt amit adhatot. De vajon tud-e kapni. Elfogad-e valamit tőlem?
Könnyek gyültek a szemébe. Ez -azt mondta- bonyolult.
Megérintett a pillanat. Egy ideig ebben az érzelmi kötelékben maradtunk.
De nem tudott semmit elfogadni tölem Majdnem kénytelen volt adni. Nem volt egyensúly.
Eszembe jutott a "Gestalt" kisérlet. Találtam néhány gyönyörű üveggolyót a szobába, és a kezembe tettem őket és azt mondtam. Egyesével adok neked üveggolyókat. Azt akarom, hogy igazán vedd el, úgy mintha ajándékot kapnál.
Beleegyezett és megpróbáltuk. Nagyon lassan adtam neki, miközben folyamatosa néztem, hogy biztos legyek benne tényleg elveszi tölem. Elöször reszketett kiszolgáltatottsága kialakult, és sírt ahogy egymás után elvette az üveggolyókat.
Azt modnta hogy mióta csak emlékszik ez evolt az első alkalom, hogyan igazán elfogadott valamit, egy másik embertől. Mindig is inkább adott, így kapta a megbecsültését. De ez egy id ő után kiürítette érzelmileg mivel az áramlás csak egy irányba folyt és ez azt eredményezte, hogy a kapcsolatai állandosultak. Ezért magányos lett, annak ellenére, hogy igazán megbecsülték, és sok barátja volt.
Ebben az esteben a saját tapasztalataimat használtam fel a párbeszédben, Ahelyett, hogy az életéről beszéltünk volna, a jelenbe hoztuk, és egy kisérletet végeztünk el. . Szóval az új élménye lehetséges lett, mivel saját magam is beleadtam annyira mint ő magát. Tudtára hoztam egy olyan összefüggést ami általában automatikus és tudatalatti. Azáltal, hogy a saját tapasztalataimat is bevontam (nem pedig egy-ítéletet adtam), ő is elfogadta, és nyitott a valami másra.