2014. szeptember 30., kedd
Case #19 - Vonzódás és a határok
Dee egy fiatal hölgy aki a félelméről beszélt. Azt kérdetztem, mitől félsz? Azt mondta, férfiaktól. Megkértem, hogy tisztázza. Elmagyarázta, hogy fel akarja kellteni a férfiak figyelmét , de fél is ettől a figyelemtől.
Kiemeltem, hogy amellett, hogy terapeuta és tanár vagyok, egy férfi is. Azt mondta, igen, de nem igazán gondolok rád ekként.
Arra öszpontosítottam, hogy a problémát a jelenbe hozzam be a kapcsolatba. Magamat eszközként akartam használni a folyamatokban, amikor nagyobb tudatosságot viszünk a kapcsolatba és kifejlesztünk élményeket.
Ezért azt válaszoltam, hogy a tény az, hogy én egy férfi vagyok, és hasznos lehet, hogy észrevegye, mihez hasonlított ez neki.
Azt mondta félelmetes neki. Megkérdeztem miért. Azért mert talán csinosnak találom.
Mi ezzel a baj?
Mert talán szerelemes leszek belé, és egy bonyolult helyzetet hozok létre, amit ő nem akar.
Megkértem mondja ki ezt hangosan és konkrétan nekem " Nem akarom, hogy szerelmes legyél belém, nem vagyok erre elérhető a számodra"
Sokkal jobban érezte magát a határok kijelölése után.
Ezután megmutattam a tapasztalatomat. Azt mondtam- én sem akarok veled szerelembe esni. Csinosnak talállak, és ez a tény megmaradhat a határaink között.
Ezután egy beszélgetést folytattunk, ahol néhány állítást mondtam, hogy miért találom csinosnak, és milyen volt ez neki. A probléma szélén volt-akart figyelmet, de félt tőle.
Egy biztonságos módon felfedezve, meglehetett az élménye, hogy rendbe legyen, kijelölheti a határait és kifejezheti őket, és foglalkozhat a a figyelemmel anélkül, hogy túl sokká vált volna.
Többször feszélyezve érezte magát a beszélgetés során, ezért inkább magamra koncentráltam és a saját élményeimre. Megosztottam, hogy én se találtam ezt a dolgot túl egyszerünek- ez valami amit ki akartam túrni a tudatomból időnként. Jó volt megnevezni ezt egymással, és egyszerűen megélni a kapcsolatot a jelenlben, anélkül, hogy félni kéne az irányítás elvesztésétől.
Ez egy új élmény volt a számára több szempontból is, és meggyőzte arról , hogy kijelölhet határokat, beszélhet a témáról és tudhatja, hogy mit nevezhetünk erotikus szempontból kapcsolatnak., anélkül, hogy problémává válna.
Gestalt hangsúlyozza a hitelességet, amit a magasabb tudatosság folyamatában használnak és a kapcsolatba bevitelkor is.
Kiemeltem, hogy amellett, hogy terapeuta és tanár vagyok, egy férfi is. Azt mondta, igen, de nem igazán gondolok rád ekként.
Arra öszpontosítottam, hogy a problémát a jelenbe hozzam be a kapcsolatba. Magamat eszközként akartam használni a folyamatokban, amikor nagyobb tudatosságot viszünk a kapcsolatba és kifejlesztünk élményeket.
Ezért azt válaszoltam, hogy a tény az, hogy én egy férfi vagyok, és hasznos lehet, hogy észrevegye, mihez hasonlított ez neki.
Azt mondta félelmetes neki. Megkérdeztem miért. Azért mert talán csinosnak találom.
Mi ezzel a baj?
Mert talán szerelemes leszek belé, és egy bonyolult helyzetet hozok létre, amit ő nem akar.
Megkértem mondja ki ezt hangosan és konkrétan nekem " Nem akarom, hogy szerelmes legyél belém, nem vagyok erre elérhető a számodra"
Sokkal jobban érezte magát a határok kijelölése után.
Ezután megmutattam a tapasztalatomat. Azt mondtam- én sem akarok veled szerelembe esni. Csinosnak talállak, és ez a tény megmaradhat a határaink között.
Ezután egy beszélgetést folytattunk, ahol néhány állítást mondtam, hogy miért találom csinosnak, és milyen volt ez neki. A probléma szélén volt-akart figyelmet, de félt tőle.
Egy biztonságos módon felfedezve, meglehetett az élménye, hogy rendbe legyen, kijelölheti a határait és kifejezheti őket, és foglalkozhat a a figyelemmel anélkül, hogy túl sokká vált volna.
Többször feszélyezve érezte magát a beszélgetés során, ezért inkább magamra koncentráltam és a saját élményeimre. Megosztottam, hogy én se találtam ezt a dolgot túl egyszerünek- ez valami amit ki akartam túrni a tudatomból időnként. Jó volt megnevezni ezt egymással, és egyszerűen megélni a kapcsolatot a jelenlben, anélkül, hogy félni kéne az irányítás elvesztésétől.
Ez egy új élmény volt a számára több szempontból is, és meggyőzte arról , hogy kijelölhet határokat, beszélhet a témáról és tudhatja, hogy mit nevezhetünk erotikus szempontból kapcsolatnak., anélkül, hogy problémává válna.
Gestalt hangsúlyozza a hitelességet, amit a magasabb tudatosság folyamatában használnak és a kapcsolatba bevitelkor is.
2014. szeptember 27., szombat
Case #18 - A mini szünidő
Trudy a nagybátyjával és nagynénjével élt. A nagybácsi úgy vélte érdeklődése a pszichológia iránt komolytalan, arra kényszerítette, hogy vállaljon munkát. ,és kritizálta a pénzt, amit az ehhez hasonló mühelymunkára költött, és azt mondogatta neki, hogy szükséges hamarosan megházasodni, hiszen már 26 éves.
Amikor azt kérdeztem, mit érzet a testében, a fájdalmat a vállaiban ,adta válaszul.
Szomatikusan ez a túlfejlett felelösségérzettel van kapcsolatban-
És elég biztos, hogy sokat rágódott ezeken a dolgokon. Munkát találni, milyen fajta munkát, stb. Megkérdeztem mit szeretne csinálni-terápiákat, válaszolta. De úgy érezte gyakorlatra van szüksége és élettapasztaltra, mielött készen állna rá. Megkérdeztem ,hogy mikor lenne az az időpont- "amikor idősebb leszek" válaszolta.
Gestaltba mi mindig a konkrétumra öszpontosítunk, szóval megkérdeztem milyen idős? 80 volt a válasza.
Megkérdeztem milyen tipusú munkát szeretne végezni addig. Nehezére esett erről tisztán gondolkodni, a nyomás miatt, amit érzett
Meghívtam, hogy "tartson szünetet" a nyomásból, és legyen egy kis szabadsága egy percig. Csak legyen jelen velem abban az időben. Megfigyeltem valamit vele kapcsolatban, valamit, amit elismertem. És megkértem, hogy tegye ugyan ezt.
Ez lecövekelte itt és most, jobban bevonta a kapcsolatba velem, megadta neki a pozitív elismerést (elmondta, hogy nem kapott soha bíztatást, csak nyomást a szüleitől, és visszahozta az érzékszervi tudatosságába. Ezt a lecövekeléses folyamatot a Gestaltban arra használjuk, hogy kiszedjük az embereket a "történeteikből" sémáikból.
Amit inditványoztam itt az egy Gestalt élmény.
Egy kicsit ellazult, de nehéznek találta. Nem tudott magának "szabadságot " adni.
Megbeszéltem vele, aztán odamentem, megkeresetem a helyet ,ahol fájt a válla, és megnyomtam az ujjammal. Ez nem maszírozás volt, inkább rámutatás a feszültségre, és megélesítése a tudatában- annyira hozzászokott, hogy a háttérbe rakja.
Amikor elengedtem képes volt ő is elengedni.
Aztán próbáltuk a kis "szabdságot " megint , mielött jobban átbeszéljük a munkával kapcsolatos helyzetet.
Aztán vissza a "szabadsághoz" amit ismét bonyolultnak talált.
Kifejtettem a szomorúságom amiatt, hogy ez olyan nehéz neki, és az aggodalmam, hogy nem fog sokáig élni, ha ilyen sok nyomást rak magára.
Ez a nagyobb képre összpontosította a figyelmét, és az eredményre ha azt választja, hogy sok nyomással él. Ez azt a perspektívát is megvilágította, hogy ez a szokása végigviszi egy úton, ami nem biztos, hogy az amit igazából választani akar.
Gestalt a választásról szól.
Amikor azt kérdeztem, mit érzet a testében, a fájdalmat a vállaiban ,adta válaszul.
Szomatikusan ez a túlfejlett felelösségérzettel van kapcsolatban-
És elég biztos, hogy sokat rágódott ezeken a dolgokon. Munkát találni, milyen fajta munkát, stb. Megkérdeztem mit szeretne csinálni-terápiákat, válaszolta. De úgy érezte gyakorlatra van szüksége és élettapasztaltra, mielött készen állna rá. Megkérdeztem ,hogy mikor lenne az az időpont- "amikor idősebb leszek" válaszolta.
Gestaltba mi mindig a konkrétumra öszpontosítunk, szóval megkérdeztem milyen idős? 80 volt a válasza.
Megkérdeztem milyen tipusú munkát szeretne végezni addig. Nehezére esett erről tisztán gondolkodni, a nyomás miatt, amit érzett
Meghívtam, hogy "tartson szünetet" a nyomásból, és legyen egy kis szabadsága egy percig. Csak legyen jelen velem abban az időben. Megfigyeltem valamit vele kapcsolatban, valamit, amit elismertem. És megkértem, hogy tegye ugyan ezt.
Ez lecövekelte itt és most, jobban bevonta a kapcsolatba velem, megadta neki a pozitív elismerést (elmondta, hogy nem kapott soha bíztatást, csak nyomást a szüleitől, és visszahozta az érzékszervi tudatosságába. Ezt a lecövekeléses folyamatot a Gestaltban arra használjuk, hogy kiszedjük az embereket a "történeteikből" sémáikból.
Amit inditványoztam itt az egy Gestalt élmény.
Egy kicsit ellazult, de nehéznek találta. Nem tudott magának "szabadságot " adni.
Megbeszéltem vele, aztán odamentem, megkeresetem a helyet ,ahol fájt a válla, és megnyomtam az ujjammal. Ez nem maszírozás volt, inkább rámutatás a feszültségre, és megélesítése a tudatában- annyira hozzászokott, hogy a háttérbe rakja.
Amikor elengedtem képes volt ő is elengedni.
Aztán próbáltuk a kis "szabdságot " megint , mielött jobban átbeszéljük a munkával kapcsolatos helyzetet.
Aztán vissza a "szabadsághoz" amit ismét bonyolultnak talált.
Kifejtettem a szomorúságom amiatt, hogy ez olyan nehéz neki, és az aggodalmam, hogy nem fog sokáig élni, ha ilyen sok nyomást rak magára.
Ez a nagyobb képre összpontosította a figyelmét, és az eredményre ha azt választja, hogy sok nyomással él. Ez azt a perspektívát is megvilágította, hogy ez a szokása végigviszi egy úton, ami nem biztos, hogy az amit igazából választani akar.
Gestalt a választásról szól.
2014. szeptember 22., hétfő
Case #17 - Átvágás az állott történeten
Jakenek mentális problémái voltak. Sok szenvedést kellet megélnie az élete során; ki be járt a kórházakból, egy egész gyógyszer skálán túl van, és azért járt terápára, hogy megtanuljon bánni azzal, ami lehetetlen tehernek tűnt. Önértékelése alacsony volt, és nem volt sok bizalma az emberekben, félénk is volt.
Elkezdett beszélni, a szenvedéseit akarta elmondani.
Egyenesen közbevágtam. Az itéletem az volt, hogy ez egy nagyon régi és igen megviselt történet, ami már nem szolgálja őt, kivétel talán azt , hogy sajnálatot szerezzen, sajnálatassa magát, vagy hogy igazolja a jelenlegi szenvedéseit.
Elmondtam neki, hogy én adok egy írányt , hogy megkülömböztesse, hogy mi élvezetes és mi fájdalmas. Megkértem, hogy nézzen körbe a szobába, és személyesítse meg egy skálán mit érez a testében, melyik emberre élvezetes ránézni és melyikre kevésbé.
Aztán megkértem válassza ki azt az személyt, akire a legjobb ránézni. A terapeutáját választotta, aki a csoportban volt. Megkértem, írja le mit érez. Meleget jelzett vissza a mellkasában. Megkértem, lélegezzen arra a helyre. Láthatóan ellazult, az arca ellágyult.
Aztán megkértem, hogy válassza ki a következő legszimpatikusabb személyt a csoportban. A legfiatalabb tagot választotta. Azt kértem, ugyanazt ismételje meg.
Az élménye az összes folyamat után a béke és megelégedés összesége volt.
Ez a kisérlet elvágta a szomorú történeteit a szenvedéseiről, és érintkezésbe hozta azzal, ami lelkesítő egy kapcsolatban a jelenben.
Gestalt a jelenben müködik. Talán hasznos belemenni a történetekbe a szövegkörnyezet vagy mélyebb megismerés miatt. De néhány friss történet szükséges elmondani és meghallgatni. Más történetek állottak, újdonság nélkül, és csak önerősítések.
Minden történet végül bekerül a jelen pillanatba, ahol van választásunk, ez egy kulcspontja a Gestaltnak.
Elkezdett beszélni, a szenvedéseit akarta elmondani.
Egyenesen közbevágtam. Az itéletem az volt, hogy ez egy nagyon régi és igen megviselt történet, ami már nem szolgálja őt, kivétel talán azt , hogy sajnálatot szerezzen, sajnálatassa magát, vagy hogy igazolja a jelenlegi szenvedéseit.
Elmondtam neki, hogy én adok egy írányt , hogy megkülömböztesse, hogy mi élvezetes és mi fájdalmas. Megkértem, hogy nézzen körbe a szobába, és személyesítse meg egy skálán mit érez a testében, melyik emberre élvezetes ránézni és melyikre kevésbé.
Aztán megkértem válassza ki azt az személyt, akire a legjobb ránézni. A terapeutáját választotta, aki a csoportban volt. Megkértem, írja le mit érez. Meleget jelzett vissza a mellkasában. Megkértem, lélegezzen arra a helyre. Láthatóan ellazult, az arca ellágyult.
Aztán megkértem, hogy válassza ki a következő legszimpatikusabb személyt a csoportban. A legfiatalabb tagot választotta. Azt kértem, ugyanazt ismételje meg.
Az élménye az összes folyamat után a béke és megelégedés összesége volt.
Ez a kisérlet elvágta a szomorú történeteit a szenvedéseiről, és érintkezésbe hozta azzal, ami lelkesítő egy kapcsolatban a jelenben.
Gestalt a jelenben müködik. Talán hasznos belemenni a történetekbe a szövegkörnyezet vagy mélyebb megismerés miatt. De néhány friss történet szükséges elmondani és meghallgatni. Más történetek állottak, újdonság nélkül, és csak önerősítések.
Minden történet végül bekerül a jelen pillanatba, ahol van választásunk, ez egy kulcspontja a Gestaltnak.
2014. szeptember 9., kedd
Case #16 - Mosolygó szemek, félelmetes szemek
Ingrid rámnézett ,és azt mondta -mosolygó szemeid vannak.
Azt mondtam jobb, mint a félelmetes szemek.
Elő akartam hozni a polaritásokat- remek, hogy biztonságba érezte magát velem, de ez csak azért van, mert nem látta a félelmetes részemet. És mi van az ő félelmetes részével. Az én érdekem egy teljesebb kapcsolat irányába való elmozdulás, inkább mint a feltételes biztonságban maradás.
Szóval megkérdeztem, mikor vannak neki félelmetes szemei, és azokról az időkröl beszélt nekem-amikor mérges leszek, vagy megsérültem.
Arról beszélt, amikor mérges. Konkrét példát kértem. Arról beszélt, amikor a férje felhívta, elmondta neki , hogy elfoglalt akkor, és nem igazán van ideje beszélni. A férje hosszan beszélt, és a ő is a telefonnál maradt. Ez egy régi minta.
Szóval meghirdettem egy kisérletet.
Felálltunk egymással szemben, felemeltük a kezünket, és lemásoltuk ami történt a férjével, amikor az határait eltolta. Én lassan visszatoltam a kezeit, szóval neki hátra kellet lépnie vagy elesik.
Ekkor megkértem, hogy tolja vissza. Megprobálta, de nagyon gyengén. Sokszor megcsináltuk ezt.
Bíztattam, hogy tartsa a határait. Végül összegyűjtötte az összes energiáját és egy nagyot lökött vissza- erősnek hatott.
Ekkor megkértem, hogy játssza el a férjét, és lökjön keresztül a határaimon. Ez túl nagy szembeszegülés volt neki- túl nagy lépés volt a támadóvá válni.
Szóval ez alkalommal megkértem, hogy ne engedje nekem, hogy eltoljam a határait, de tartsa fenn őket, és ott találkozzon az energiámmal. Bénának érezte a lábait, és nem sok erőt érzett a kezeiben. Szóval a tudását a lábára irányítottam. Egy idő után, megkértem, hogy lépjen előre és lépjen vissza. Végül az egész testét bevonta, és képes voltam erősen visszatolni, mivel igazán használta az erejét.
Ez nagyon erős találkozásnak érződött.
Ez egy erős élmény volt, amiben a helyzetről való beszélgetés helyett, elhoztuk a jelenbe, kettönk közé. Saját magamat bevonva képes voltam megérezni pontosan mi történik a kapcsolatban, és támogatni abban, hogy keresztül menjen a fagyosságán és gyengeségén a teljességbe.
Azt mondtam jobb, mint a félelmetes szemek.
Elő akartam hozni a polaritásokat- remek, hogy biztonságba érezte magát velem, de ez csak azért van, mert nem látta a félelmetes részemet. És mi van az ő félelmetes részével. Az én érdekem egy teljesebb kapcsolat irányába való elmozdulás, inkább mint a feltételes biztonságban maradás.
Szóval megkérdeztem, mikor vannak neki félelmetes szemei, és azokról az időkröl beszélt nekem-amikor mérges leszek, vagy megsérültem.
Arról beszélt, amikor mérges. Konkrét példát kértem. Arról beszélt, amikor a férje felhívta, elmondta neki , hogy elfoglalt akkor, és nem igazán van ideje beszélni. A férje hosszan beszélt, és a ő is a telefonnál maradt. Ez egy régi minta.
Szóval meghirdettem egy kisérletet.
Felálltunk egymással szemben, felemeltük a kezünket, és lemásoltuk ami történt a férjével, amikor az határait eltolta. Én lassan visszatoltam a kezeit, szóval neki hátra kellet lépnie vagy elesik.
Ekkor megkértem, hogy tolja vissza. Megprobálta, de nagyon gyengén. Sokszor megcsináltuk ezt.
Bíztattam, hogy tartsa a határait. Végül összegyűjtötte az összes energiáját és egy nagyot lökött vissza- erősnek hatott.
Ekkor megkértem, hogy játssza el a férjét, és lökjön keresztül a határaimon. Ez túl nagy szembeszegülés volt neki- túl nagy lépés volt a támadóvá válni.
Szóval ez alkalommal megkértem, hogy ne engedje nekem, hogy eltoljam a határait, de tartsa fenn őket, és ott találkozzon az energiámmal. Bénának érezte a lábait, és nem sok erőt érzett a kezeiben. Szóval a tudását a lábára irányítottam. Egy idő után, megkértem, hogy lépjen előre és lépjen vissza. Végül az egész testét bevonta, és képes voltam erősen visszatolni, mivel igazán használta az erejét.
Ez nagyon erős találkozásnak érződött.
Ez egy erős élmény volt, amiben a helyzetről való beszélgetés helyett, elhoztuk a jelenbe, kettönk közé. Saját magamat bevonva képes voltam megérezni pontosan mi történik a kapcsolatban, és támogatni abban, hogy keresztül menjen a fagyosságán és gyengeségén a teljességbe.
2014. szeptember 5., péntek
Case #15 - Wang esete, gyenge felfogás és a kacsintás
Wang egy értelmes fiatalember volt. A fenomenológiai megközelítést akartam bemutatni. A polójának megfigyelésével kezdtem- nagyon unalmas kinézetű barna.
Azt mondta azért választotta ,mert részlegesen színvak, és neki zöldnek látszik.
Éppenséggel a "gyenge" szót használta a színek felfogásával kapcsolatban.
Ezután arról beszélt, hogy a érzékszervi és interperszonális felfogása általában "gyenge". Ez problémákhoz vezet a barátnőjével.
Elmeséltem, mi az én gyenge felfogási képességem.
Ez a személyes kinyilatkoztatás az én részemről lehetőséget ad neki, hogy még jobban megnyiljon.
Azt akarta kideríteni, hogy lehet ezt megválatoztatni, vagy megjavítani.
Elmagyaráztam, hogy a Gestalt féle nézőpontból nem érdekünk a megjavítás, de jobban meg akarjuk érteni mi az, mik az erősségei, és határai minden ember stílusának. És akkor talán kiterjeszthetjük a lehetőségeket.
Szóval konkrtét példákat kértem, ahol a stilusa müködött. Valamit mondott róla, aztán kezdte, hogy "de"... Ezért megállítottam ezen a ponton az önméltányolást, és megosztottam a saját példáimat, ahol értékeltem azt, ami nekem müködik.
A Gestalt mód gyakran a terapeutához magához vezet, példaadással.
Aztán a határokról kérdeztem.Általános választ adott, ezért egy konkrét példát kértem. Gestáltban mindig meg akarjuk alapozni a problémákat konkrét feltételekkel, hogy képesek legyünk vele dolgozni.
Azt a példát mondta, amikor a barátnője elismerést és kedves szavakat akar ,és ő úgy érzi, hogy már elmondta azokat, szóval ellenáll. Nehezen érti meg ,mit érez a hölgy.
Ezután beismertem a felfedezésemet a kacsintgatásáról. Ez egy kicsit szokatlan volt - sokszor a sűrű, néha meglehetősen határozott.
Kevés tudása volt arról, hogy ezt csinálta, de a felszólításom , hogy tudatosítsa azt az élményt amikor kacsint, csak ürességet hozott. Ezért megkértem, hogy nézzen néhány embert a csoportban, s jegyezze meg mi történik a kacsingatásával. Ez túl nehéz volt-gyorsan mozgott és nem nagyon vette észre.
Szóval megkértem ,hogy nézzen engem és vegye észre. Rögtön elkezdte önmagát értékelni, de megkértem, hogy csak figyelje meg önmagát, és az élményt, mint egy kamera.
Ez nehéz volt neki, és nem mindig sikerült.. De egy ponton, egy nagyon lassút kacsintott, és megkérdeztem, hogy mi történt akkor.
Azt mondta, hogy próbálta elkerülni az érintkezést.
Gestaltban megfigyeljük a jelenségeket, és különösen a fordulópontokat, ahol a dolgok megváltoznak, és kivizsgáljuk az élményt azon a ponton.
Megbeszéltük a figyelmen kivül hagyást és egy saját példát is adtam az apám meglátogatásával kapcsolatban. Ismét az önleleplezésem teremtett alapot további érintkezésre.
Érzéssel reagált-neki is vannak problémái az apjával való komunikációval.
Nem volt időnk belemenni, de megjelöltük további munkára.
Ez sok mindent lefedett szóval befejeztük az alkalmat.
Egy nagyon konkrét ötlettel távozott, hogy gyakorolja a tudatosságot, mivel még az elején járt ennek az alkalmazásábanl. Okos, mindig gondolkodott, szóval a kacsintás egy szomatikus jelzést adott, ami segíthet kapcsolatba lépni az érzéseivel, különösen észrvenni ,amikor a túl sok dolog van.
A képességen, hogy másokra hangolodjon nem lehet dolgozni amíg az a képessége, hogy magára hangolódjon, elöször ki nem alakult. És a "gyenge" észleleti értelme nincs legalább bizonyos mértékben potenciálisan ellenőrzés alatt -mivel félbeszakította önmagát a kacsingatásával.
Azt mondta azért választotta ,mert részlegesen színvak, és neki zöldnek látszik.
Éppenséggel a "gyenge" szót használta a színek felfogásával kapcsolatban.
Ezután arról beszélt, hogy a érzékszervi és interperszonális felfogása általában "gyenge". Ez problémákhoz vezet a barátnőjével.
Elmeséltem, mi az én gyenge felfogási képességem.
Ez a személyes kinyilatkoztatás az én részemről lehetőséget ad neki, hogy még jobban megnyiljon.
Azt akarta kideríteni, hogy lehet ezt megválatoztatni, vagy megjavítani.
Elmagyaráztam, hogy a Gestalt féle nézőpontból nem érdekünk a megjavítás, de jobban meg akarjuk érteni mi az, mik az erősségei, és határai minden ember stílusának. És akkor talán kiterjeszthetjük a lehetőségeket.
Szóval konkrtét példákat kértem, ahol a stilusa müködött. Valamit mondott róla, aztán kezdte, hogy "de"... Ezért megállítottam ezen a ponton az önméltányolást, és megosztottam a saját példáimat, ahol értékeltem azt, ami nekem müködik.
A Gestalt mód gyakran a terapeutához magához vezet, példaadással.
Aztán a határokról kérdeztem.Általános választ adott, ezért egy konkrét példát kértem. Gestáltban mindig meg akarjuk alapozni a problémákat konkrét feltételekkel, hogy képesek legyünk vele dolgozni.
Azt a példát mondta, amikor a barátnője elismerést és kedves szavakat akar ,és ő úgy érzi, hogy már elmondta azokat, szóval ellenáll. Nehezen érti meg ,mit érez a hölgy.
Ezután beismertem a felfedezésemet a kacsintgatásáról. Ez egy kicsit szokatlan volt - sokszor a sűrű, néha meglehetősen határozott.
Kevés tudása volt arról, hogy ezt csinálta, de a felszólításom , hogy tudatosítsa azt az élményt amikor kacsint, csak ürességet hozott. Ezért megkértem, hogy nézzen néhány embert a csoportban, s jegyezze meg mi történik a kacsingatásával. Ez túl nehéz volt-gyorsan mozgott és nem nagyon vette észre.
Szóval megkértem ,hogy nézzen engem és vegye észre. Rögtön elkezdte önmagát értékelni, de megkértem, hogy csak figyelje meg önmagát, és az élményt, mint egy kamera.
Ez nehéz volt neki, és nem mindig sikerült.. De egy ponton, egy nagyon lassút kacsintott, és megkérdeztem, hogy mi történt akkor.
Azt mondta, hogy próbálta elkerülni az érintkezést.
Gestaltban megfigyeljük a jelenségeket, és különösen a fordulópontokat, ahol a dolgok megváltoznak, és kivizsgáljuk az élményt azon a ponton.
Megbeszéltük a figyelmen kivül hagyást és egy saját példát is adtam az apám meglátogatásával kapcsolatban. Ismét az önleleplezésem teremtett alapot további érintkezésre.
Érzéssel reagált-neki is vannak problémái az apjával való komunikációval.
Nem volt időnk belemenni, de megjelöltük további munkára.
Ez sok mindent lefedett szóval befejeztük az alkalmat.
Egy nagyon konkrét ötlettel távozott, hogy gyakorolja a tudatosságot, mivel még az elején járt ennek az alkalmazásábanl. Okos, mindig gondolkodott, szóval a kacsintás egy szomatikus jelzést adott, ami segíthet kapcsolatba lépni az érzéseivel, különösen észrvenni ,amikor a túl sok dolog van.
A képességen, hogy másokra hangolodjon nem lehet dolgozni amíg az a képessége, hogy magára hangolódjon, elöször ki nem alakult. És a "gyenge" észleleti értelme nincs legalább bizonyos mértékben potenciálisan ellenőrzés alatt -mivel félbeszakította önmagát a kacsingatásával.
2014. szeptember 2., kedd
Case #14 - Alvás:megtartás és elengedés
Julee megjegyezte, hogy a csoportban való ücsörgéstől nagyon ellazult és álmosnak érezte magát.
Saját elmondása szerint 20 éve álmatlanságban szenved. Megkérdeztem mi történt vele akkor, azt válaszolta, hogy sok minden, nagyon elfoglalt volt, és nem volt ideje aludni. Inkább mint, hogy felfedezzem a tartalmát, úgy döntöttem, hogy a közvetlen élményét helyezem középpontba, és létrehozok egy Gestalt élményt.
Elmagyaráztam, hogy az alvás az elengedésről szól, és ez az amire ő képes volt a csoportban, annak érdekében, hogy álmos legyen.
Szóval ha az, hogy nem tud elaludni átlagos nehézség, magátó lérthetődően nagy gyakorlata van a megtartásban.
Szóval megkértem, hogy fedezze fel az elengedést és megtartást velem, azáltal, hogy megfogja a csuklómat. Ezután arra kértem mutassa meg azt a fajta elengedést, amit a csoportban élt át, és azt a fajta megtartást, amit általában alvás előtt csinált.
Észre vettem, hogy a fogása nem volt túl erős- lényegében csak egy kicsit a középső két ujjával. Felhívtam a figyelmét erre, és megkértem, hogy élje át az elengedést. Nem volt neki nehéz.
Ez csak egy apró kisérlet volt, de közvetlen élményt nyújtott abban, hogy mit csinál, és a módban, ahogy másként is csinálhatja. Azt javaslotam, hogy amikor aludni megy legyen tudatában azoknak a dolgoknak, amiket megtart, aztán emlékezzen arra, ahogy elengedte a csuklómat, és ahogy elengedett a csoportban.
A Gestalt kisérlet a problémák jelenbe hozásáról szól, és a felfedezésükről egy aktív, megtestesítő és kreatív módon. Ahol ez lehetséges az ügyfél és a terapeuta kapcsolatán keresztül. Ez a terapeutának is segít közvetlenül megérteni mi történik, inkább mint amikor csak leírják. A kisérlet egy új élményt ad, és tudmásul hoz olyan dolgokat, amik jelen voltak, de észrevétlenek, vagy részleteiben láthatatlanok. A Gestaltban megértjük azt ,amikor felhozzod a dolgokat a teljes tudatosság szintjére, már nem maradnak továbbra is beragadva, befejezetlenül, vagy felhasítva., a.. beillesztés természetesen történik. Ez egy Taoista elgondolás.
Saját elmondása szerint 20 éve álmatlanságban szenved. Megkérdeztem mi történt vele akkor, azt válaszolta, hogy sok minden, nagyon elfoglalt volt, és nem volt ideje aludni. Inkább mint, hogy felfedezzem a tartalmát, úgy döntöttem, hogy a közvetlen élményét helyezem középpontba, és létrehozok egy Gestalt élményt.
Elmagyaráztam, hogy az alvás az elengedésről szól, és ez az amire ő képes volt a csoportban, annak érdekében, hogy álmos legyen.
Szóval ha az, hogy nem tud elaludni átlagos nehézség, magátó lérthetődően nagy gyakorlata van a megtartásban.
Szóval megkértem, hogy fedezze fel az elengedést és megtartást velem, azáltal, hogy megfogja a csuklómat. Ezután arra kértem mutassa meg azt a fajta elengedést, amit a csoportban élt át, és azt a fajta megtartást, amit általában alvás előtt csinált.
Észre vettem, hogy a fogása nem volt túl erős- lényegében csak egy kicsit a középső két ujjával. Felhívtam a figyelmét erre, és megkértem, hogy élje át az elengedést. Nem volt neki nehéz.
Ez csak egy apró kisérlet volt, de közvetlen élményt nyújtott abban, hogy mit csinál, és a módban, ahogy másként is csinálhatja. Azt javaslotam, hogy amikor aludni megy legyen tudatában azoknak a dolgoknak, amiket megtart, aztán emlékezzen arra, ahogy elengedte a csuklómat, és ahogy elengedett a csoportban.
A Gestalt kisérlet a problémák jelenbe hozásáról szól, és a felfedezésükről egy aktív, megtestesítő és kreatív módon. Ahol ez lehetséges az ügyfél és a terapeuta kapcsolatán keresztül. Ez a terapeutának is segít közvetlenül megérteni mi történik, inkább mint amikor csak leírják. A kisérlet egy új élményt ad, és tudmásul hoz olyan dolgokat, amik jelen voltak, de észrevétlenek, vagy részleteiben láthatatlanok. A Gestaltban megértjük azt ,amikor felhozzod a dolgokat a teljes tudatosság szintjére, már nem maradnak továbbra is beragadva, befejezetlenül, vagy felhasítva., a.. beillesztés természetesen történik. Ez egy Taoista elgondolás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)