Azt mondta azért választotta ,mert részlegesen színvak, és neki zöldnek látszik.
Éppenséggel a "gyenge" szót használta a színek felfogásával kapcsolatban.
Ezután arról beszélt, hogy a érzékszervi és interperszonális felfogása általában "gyenge". Ez problémákhoz vezet a barátnőjével.
Elmeséltem, mi az én gyenge felfogási képességem.
Ez a személyes kinyilatkoztatás az én részemről lehetőséget ad neki, hogy még jobban megnyiljon.
Azt akarta kideríteni, hogy lehet ezt megválatoztatni, vagy megjavítani.
Elmagyaráztam, hogy a Gestalt féle nézőpontból nem érdekünk a megjavítás, de jobban meg akarjuk érteni mi az, mik az erősségei, és határai minden ember stílusának. És akkor talán kiterjeszthetjük a lehetőségeket.
Szóval konkrtét példákat kértem, ahol a stilusa müködött. Valamit mondott róla, aztán kezdte, hogy "de"... Ezért megállítottam ezen a ponton az önméltányolást, és megosztottam a saját példáimat, ahol értékeltem azt, ami nekem müködik.
A Gestalt mód gyakran a terapeutához magához vezet, példaadással.
Aztán a határokról kérdeztem.Általános választ adott, ezért egy konkrét példát kértem. Gestáltban mindig meg akarjuk alapozni a problémákat konkrét feltételekkel, hogy képesek legyünk vele dolgozni.
Azt a példát mondta, amikor a barátnője elismerést és kedves szavakat akar ,és ő úgy érzi, hogy már elmondta azokat, szóval ellenáll. Nehezen érti meg ,mit érez a hölgy.
Ezután beismertem a felfedezésemet a kacsintgatásáról. Ez egy kicsit szokatlan volt - sokszor a sűrű, néha meglehetősen határozott.
Kevés tudása volt arról, hogy ezt csinálta, de a felszólításom , hogy tudatosítsa azt az élményt amikor kacsint, csak ürességet hozott. Ezért megkértem, hogy nézzen néhány embert a csoportban, s jegyezze meg mi történik a kacsingatásával. Ez túl nehéz volt-gyorsan mozgott és nem nagyon vette észre.
Szóval megkértem ,hogy nézzen engem és vegye észre. Rögtön elkezdte önmagát értékelni, de megkértem, hogy csak figyelje meg önmagát, és az élményt, mint egy kamera.
Ez nehéz volt neki, és nem mindig sikerült.. De egy ponton, egy nagyon lassút kacsintott, és megkérdeztem, hogy mi történt akkor.
Azt mondta, hogy próbálta elkerülni az érintkezést.
Gestaltban megfigyeljük a jelenségeket, és különösen a fordulópontokat, ahol a dolgok megváltoznak, és kivizsgáljuk az élményt azon a ponton.
Megbeszéltük a figyelmen kivül hagyást és egy saját példát is adtam az apám meglátogatásával kapcsolatban. Ismét az önleleplezésem teremtett alapot további érintkezésre.
Érzéssel reagált-neki is vannak problémái az apjával való komunikációval.
Nem volt időnk belemenni, de megjelöltük további munkára.
Ez sok mindent lefedett szóval befejeztük az alkalmat.
Egy nagyon konkrét ötlettel távozott, hogy gyakorolja a tudatosságot, mivel még az elején járt ennek az alkalmazásábanl. Okos, mindig gondolkodott, szóval a kacsintás egy szomatikus jelzést adott, ami segíthet kapcsolatba lépni az érzéseivel, különösen észrvenni ,amikor a túl sok dolog van.
A képességen, hogy másokra hangolodjon nem lehet dolgozni amíg az a képessége, hogy magára hangolódjon, elöször ki nem alakult. És a "gyenge" észleleti értelme nincs legalább bizonyos mértékben potenciálisan ellenőrzés alatt -mivel félbeszakította önmagát a kacsingatásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése