Case #24 - Az Elhagyott Csecsemő

Elöször egy rövid kapcsolatteremtésssel kezdtünk Jannel az alkalom elején. Észrevettem a sárga/arany színű felsőrészt amit viselt. Azt mondta szereti a tűz színeit, meleget hoznak, és ez segítet neki megbírkozni a szomorúsággal. Jane elmagyarázta, hogy mennyire szeret olyan emeberek között lenni akik lelkesek és éleselméjüek, ha nem ilyenek akkor nem is érdeklik őt.
Megkérdeztem mivel akar foglalkozni - megemlítette az üzletet , az apját és a barátját. Megkértem, hogy válaszzon egyet, az üzletet választotta.
Akármit választ a személy az rendben van, és az nagyon valószínű, hogy közel lesz célhoz.
Megkérdeztem, hogy pontosan mi a probléma-arról számolt be, hogy énközpontú és csak azt csinálja amit ő akar, a többiektől függetlenül.
Meállapítottam ennek a pozítiv oldalait az üzlettel kapcsolatban, és azt is megértem, hogy tünhet ez másoknak.
Ezután elmondta, hogy elismerésre vágyik, és örökbefogadták. A vérszerinti szülei egy híd alatt hagyták.
Ez jelentősen megváltoztatta a dolgokat a számomra. Az, hogy felfedett egy ilyen fontos és nehéz mérföldkövet azt jelenti, hogy mehbízik bennem valami nagyon fontos információval kapcsolatban, és összefüggésben saját énközpontuságával, sokkal komolyabban fogadtam mint a mélyreható siránkozást a elismerésért amiről azt mondta szüksége van.
Aztán megértettem a melegség utáni váygát is.
Megkérdeztem mit érez, de egyáltalán semmit nem tudod megjelölni. Attól eltekintve, hogy a lábai fáznak a légkonditól.
Ezért a kapcsolatokban való hideg érzésről kérdeztem, és rámutattam, hogy ez az ellenkezője annak a meleg érzésnek amit a kapcsolatokban kersett.
Nem az erről valő beszélgetéssel akartam az időt tölteni. Megkérdeztem milyen hosszú ideig hagyták a híd alatt. Nem tudta, ezért megkértem, hogy tippeljen. Azt hiszi egy napig.
Egyértelmű, hogy ezalatt az idő alatt kihült volna.
Ezért eme traumatikus élmény kiváltása után. meg akartam győzödni róla, hogy valami más történt. Megkérdeztem, hogy odamehetek e hozzá, és rárakná e a fejét a vállamra.
Azt mondta igen, ez az amire mindig is vágyott.
Ezért ezt tettük, és megkértem csak léleggezen be annyi meleget amenyit csak tud. Ez beletelt egy időbe mivel egy ideig nem tudta megtenni. De aztán elkezdte, gyorsan lélegzet, mint egy csecsemő. Végül lelassult; megkérdeztem mit érez, azt mondta meleget , de a lábai még mindig hidegek. Egy terítővel betakartam a lábait, és folytattuk. Hangokról számolt be a hasában. Az élményről kérdeztem, arról beszélt, hogy fogyokúrázni probál.
Egyértelmű, hogy ez érzelmi melegség utáni éhség volt. Szóval megkérdeztem, aztán a hasára is rátettem a kezem, és megkértem, hogy lélegezzen a melegbe.
Egy ideig még ezt tettük, aztán figyelmeztettem, hogy visszahúzodom.
Azt mondta, hogy már rengeteg műhelybe volt, de soha nem kapta ezt a választ a problémáira.
A Gestált folyamatot mind a most és itt kapcsolatra való öszpontosítás, mind a területi összefüggések, ezenkivül azok amik hiányoztak onnan vezették. Minden amiről beszélt összeállt- az elismerés utáni vágy, a meleg kívánalma, az éhsége és a túl sok evés, a túlélése- önérdek.
Ezért ellátam elismeréssel egy olyan mély szinten ahogy csak tudtam, leginkább non-verbálisan, az érintés szintjén, mivel a csecsemő is  a legtöbb komunikációt egy non-verbális érintési szinte éli meg.
Könnyítő munka a terápián hasznos lehet, de a legmélyebb változások a kapcsolatokon keresztül érkeznek.  Összhangba lenni az ügyfél kapcsolatia szükségleteivel a kulcs, aztán egy olyan módot megtalálása ami a szükségleteket betölti egy mély hatást ad eredményül.

Case #23 - Az alkoholista apa

Marynek "problémái voltak az apjával"
Elöször egy rövid kapcsolatteremtésssel kezdtünk.  Elmodnta az eddigi benyomásom róla-lelkes, nyitott, és az érzelmi visszahatása rám meleg.
Megkérdeztem az benyomását rólam. Nyugodtnak érzi magát, barátságosnak hisz.
Érdeklődtem mik a külömbségek és hasonlóságok, köztem és az apja között.
A külömbségek: az apja kritizálja mennyi pénzt költ, időnként sokat iszik, és emiatt Mary angódik, mondja.
A hasonlóságok: támogatja és bíztatja.
Arról is beszámól, hogy az édesanyja megbízik benne, panaszkodik neki az apjáról, és a sérelmek vele szemben.
Megkértem, hogy azonosítsa a sérelmeket a testében. Szorultság a mellkasában, feszültség a nyakában és a hátában, feszülés a hasában. Egy kis időt az ebbe való légzéssel töltöttünk.
Aztán átvetíttem magam mintha én lennék az apja, elképzeltem vajon mit mondana.
Az apját játszva azt mondtam:
-"Azt akarom, hogy lépj vissza, a döntések amiket az életemben hozok, az én döntéseim, a saját életedel kell foglalkoznod"
-"Azt akarom, hogy értsd meg az édesanyád és én majd megoldjuk a problémáinkat a saját módunkon, kérlek ne angódj a mi kapcsolatunkon."
-"Ha az édesanyád neked panaszkodik rólam, azt akarom, hogy húzodj vissza, és mond el neki, hogy nem akarod hallani"
Minden kijelentés után megkérdeztem mit érez, arról számolt be, hogy megkönnyebbült.
A végén arra kértem, hogy lélegezzen be mélyen a szabadon bocsátás és enyhülés, megkönnyebülés érzésébe.
Egy másik problémát akart felhozni vele kapcsolatban , de megkértem, hogy álljon meg és csak érezze a megkönnyebülést egy darabig.
-
Ebben a folymatban konkrétan a kapcsolati alapon kezdtem, mivel tudtam, hogy a probléma az apjá, és fel akartam fedezni a módokat amikben én is olyan helyzetben voltam.  Ezzel könnyen elmozdulhattam és meglátthattam mi a problémája, és hogy én szintén megéleme ezeket.
A külömbségek és hasnolóságok segítettek meghatározni a mi kapcsolatunkat, és elválasztani őt tölem, de ugyanakkor egy közös pontot is adott, és kulcsot a kölcsönösség kialakításához köztünk.
Egyértelmüen a családi rendszer szülővé teszi Maryt, és ez egészségtelen.
Ezért az apja helyzetét elképzelve, tudok neki üzenetet küldeni erről, ami sokkal valószínübb, hogy nyomot hagy benne. Ez hasonló egy családi konstelláció nyilatkozathoz.
Nyilvánvalóan vannak problémák az alkohollal, de nem tudunk mindent egyszerre megoldani, és a legtisztább dolog, hogy abba kell hagynia az apja megmentését. Ezért tőle hallva az egzisztenciális felelősségvállalás üzenetét segíthet neki hátrahúzodni és a saját szükségleteire öszpontosítani.
A megkönnyebülés egy jelzése volt annak, hogy jó úton járunk. A kezdeti szomatikus ellenőrzés biztosította az alapállapotot meglétét, és a változások nyomon követehetőségét.

Case #22 - Farkas az ajtónál

Matt sikeres válalkozó. A felnőtt életének nagyrészét arra fordította, hogy saját magáról tanuljon, kurzusokat csinált, önsegítőkönyveket olvasott, és pozitív lendületét építette.
Nem rég vált el, és az élete új fordulatot vett egy új kapcsolattal. Az elöző felesége nagyon kritikus volt, főleg a pénzügyi és munkahelyi életével kapcsolatban. Attól függetlenül, hogy sikeres volt, és nagyon társadalmilag megfontolt üzlete volt, nem volt gazdag. Mindig amiatt támadta meg , hogy nem volt pénzügyileg sikeres az ő szemszögéből.
Egy munkahelyi pánikroham után jött hozzám. "Lebénult" a nap nagyrészében.
Az ok valószinüleg a beszélgetés lehetet reggel a feleségével, ami azt követelte, hogy félredobja a délelötti terveit és azonnal jön és elviszi a fiukat, mivel az ő ajtójának szervízbe kellet mennie. Általában a komunikációikban, az ex nyers, kritikus és vádló.
Ugyanakkor, számos másik esemény is történt mostanában-veszített egy nagy megbízáson amit várt, számos nagy számlának késett a díja; sok pozítiv dolgot csinált, többek között könyvet írt, hogy építse a karrierjét, de egyik sem rögtön fizetett; egy korábbi közös válalat beperelte; és végül megnézte a bankszámláját és csak 100 dollár volt rajta.
Megkérdeztem, hogy érezte magát miközben ezeket mondta. Állandóan az ötleteivel válaszolt, a újragondolva külömböző történeteket ... de én félbeszakítottam, és írányítottam, hogy a testében zajló folyamatokat is elmondja.
Azt mondta, hogy ezelött, a pánik roham alatt, az egész teste egy kényszerzubbonnyban érezet magát. Most, sebezhetőnek és rémültnek érzi magát, leginkább a mellkasán.
Megkértem, hogy koncentráljon ezekre az érzésekre ... észrevette a hőt, és egy réteg félelmet. Azt mondta ez olyan mint egy külföldi bevándorló.
Ezután azt a hasnoltaot mondta amit az apja szokott- a farkas az ajtónál.
Normális esetben amikor a magabiztoss, megtudodtt bírkozni a kihívásokkal. De most amikor az magabiztossága elment, a farkas képes elkapni.
Azt javasoltam, hogy ez olyan mintha a farkas nem csak az ajtónál lenne, hanem a háta mögött.
Ezért megkértem, hogy képzelje el a farkast magán. Azt mondta " a nyála rám csöpög". Szóval azt mondta, hogy érezze magát leszögezve, és hallgassa a farkas szuszogását, és érezze farkas nyála az arcába csöpög. Írányítottam, hogy teljeseket lélegezzen, érezze a félelmet az egész testén keresztül, és maradjon jelen. Elmondtam, hogy nagy energiát fog érezni a testében és ha ez túl sok bármely ponton megállíthatja a folyamatot.
Ezt tette, és az egész teste görcsbe rándult. Egy idő után kinyitotta a szemét, és meglepődve mondta, hogy milyen sok energiát érzet a testében.
Aztán felkértem, hogy képzelje el ő a farkas, aki Matt felett áll, és csöpögteti a nyálát. Megkértem, hogy beszéljen Mattal és mondjon neki néhány üzenetet.
Egy idő után kinyitotta a szemét. Az összes kérdésére megvolt a válasz. Azt mondta " ez éppenséggel egy bölcs farkas"
Megértette, hogy bárányként viselkdett, és ebben a helyzetben gyenge, szerény és sebezhető volt valamint az önbizalmát is aláásta. A farkas a megtagadott önmaga volt, erővel teli a kihívások leküzdéséhez amiket a személyes és munkahelyi problémák okoztak.
Ebben a folyamatban, megszemélyesítést használtamés különösen anyomokkal kezdve amiket a testi élmény adot. Követtem az asszociációt miszerint "megszállták", mivel a nyilvánvalóan többről volt szó, mint egy kitapintható fenyegetésről, lebénult a félelemtől-egy nagyon közeli veszély élmény.
Szóval a Gestált módon, mi rögtön belépünk a veszély élmény közepébe, de elegendő mennyiségű támogatással. Ezután elmozdulunk a másik polus felé- a veszélyessé válunk, ami a rés gyógyulásához vezet.

Case #21 - Vad nő

Cintia nem régiben vált el a harmadik férjétől. 20 évig voltak együtt. Egy álommal akart dolgozni.
Arra kértem, hogy mondja el a jelenben, ahogy történt pontról, pontra.
Azt mondta:
A kanapén alszom. Jön és megölel, megcsókol. Elmondja, hogy vett egy új házat, olcsón, nagy fészerrel. Új szoba, közvetlen, új fürdőszobával.
Elsétálunk az új házamhoz, van ott egy fiú, aki egy nagy darab szálfát fog, és bedobja az ablakon. Most John (férj) jön és a telefonja csörög, azt mondja bizalmasan kell beszélni, így rájöttem ,új barátnője van.
Ezután arra kértem játszon el néhány szerepet , és írja le magát mindben.
Elöször a ház-azt mondta "Új vagyok, fényes, jó minöségü, sokkal jobb, mint a régi. Boldog, hatalmas, tágas."
Aztán John-'Boldog vagyok, akarom ezt a házat, ez egy csoda, hogy megvettem, erős vagyok, van célom"
Aztán a darab szálfa ami átment az ablakon-"Erős vagyok, kemény és nagyteljesítményű, a régi háznak nincs értéke, meg kell mutatni, hogy törött, sok zajt kell csinálnom. "
Aztán a fiú-aki 13 éves volt az álomban-"Csintalan vagyok és erős"
Aztán az új barátnő-"Kiváncsi vagyok és érdekes"
Ehhez mind szükség volt iránymutatásra, mivel Cintia folyamatosan az ő értelmezését akarta elmondani, arról, hogy mit jelentenek a különböző részek. De a Gestaltban mi közvetlen élményeket keresünk, inkább mint előre eldöntött ítéletet vagy kapcsolatokat. Szóval folyamatosan visszaírányítottam minden egyes alkotóelem megszemélyesítéséhez, és az érzései megnevezéséhez inkább, mint a gondolataiéhoz.
Megkérdeztem mi volt a legodanemillőbb- a fiú. Játékos, szokatlan.
Ezután a jelenlegi életéhez hasonlítottam-mi lenne  az, ami szokatlan?
Cintia azt mondta-ha kinmaradnánk egész éjjel, nagy tábortüzet raknánk, egy bulit rendeznénk a vízparton a holdalatt, és a vízparton aludnánk.
Azt mondta szívesen elvinné John, de ő "nem szereti a vad nőt bennem... ezért megtanultam visszafogni magam.. ő nem képes elfogadni a reményt, hogy egy konkrét módon érez"
Elmagyarázta, hogy éveken át probálta meggyőzni, hogy menjen vele rock-and rollozni, de végül feladta.
Azt ajánlottam, hogy hagyja abba  az önmegtartóztatást, és menjen a táncórákra egyedül.
Aztán arra kértem, mondjon  valami vadat Johnnak, ami szokatlan. Én játszom Johnt ,és mondhatja rögtön nekem.
Azt mondaná neki, azt akarja, mindketten adják fel a munkájukat, szerezzenek egy jachtot és vitorlázzanak a tengeren, amerre az áramlat viszi őket, ő majd főz és írhatnak közösen verseket.
Aztán arra kértem, mondjon valamit, ami még erősebb, ezúttal, valami megerelőtetőbbet.
Azt mondta belefáradt a gyógyszerszedésébe, és mérges az elmúlt évekért ,amiket elvesztegetett azalatt, amíg arra várt, hogy ő valami mást csináljon. Nem fog elfogadni több ígéretet, csak cselekvést.
Visszajelzést adtam neki a fejlődéséről-nagyon tiszta és alapvető volt és az én nem-védekező John szerepemben (valami amit ő bonyolultnak talált természetesen), mennyire hálás vagyok az ő konkrétságáért.
Megkértem, hogy legyen még erősebb, nyersebb, vadabb.
Még mondott néhány megállapítást magáról és a határairól.
Aztán megint adtam visszajelzést.
Sokkal erősebbnek érezte magát.
A Gestáltban úgy hozzuk létre a kísérleteket, hogy felfedezzük az alakokat ,amik előjönnek. Ebben az álomban sok alak volt, de azzal foglalkoztunk tovább, aminek a legtöbb energiája volt- ami szokatlant csinált.
Ez arra utalt, hogy vad legyen, és erős, helyezze magát előtérbe, pozítiv és negatív esetben egyaránt.
Én részt vettem a kisérletben a partnere eljátszásával és visszajelzés adásával. Ez segített neki még igazibbá teni, és egy biztonságérzetet hozott létre, hogy kipróbáljon egy új létet.
Gestalt különböző dolgok kipróbálásáról szól, támogatással, a kulcsfontosságú problémákra összpontosítva ,amik a tudatosságkor ébrednek-álmok, nagyon jók arra, hogy elérjük ezeket a problémákat.

Case#20 - A fagyott fedél

Jane provokálva lett a csoportban való megosztással. Ő következett és remegett. Nem akart a történtekről beszélni, ami rendben volt. Csak az enrgiával dolgoztunk.  Megkértem, hogy írja le az élményét. Arról beszélt, hogy megfagyott. Kértem egy metafórát arra, amit érez. Azt mondta fagyott fedél. Megkértem, hogy mutassa meg a testének melyik részén volt ez - alsó hasán.
Megkértem, hogy beszéljen mintha ő lenne a fedél "Én egy fagyott fedél vagyok". Mondta és a "szélek" leszorításáról kezdett beszélni.
Megkértem legyen a szélei a fedélnek. "Én vagyok a szél..."  ezután más szempontokból is leírta a széleket.
Megkértem, hogy az egyik kezét rakja oda, ahol a fagyott fedél van, és a másikat ahol a szél van (az oldalán). Aztán lélegezzen ezekre a helyekre. Ez intenzívvé tette az érzéseit. A lábai elkezdtek remegni, bíztattam.
Rengeteg szomorúságot érzett, sírt. De nem tudott semmit kiadni magából.
Megkértem, hogy mozgassa az ujjait. Nehéznek találta ezt, és csak az egyik lábán tudta csinálni. Egy idő után segítettem neki, hogy képes legyen a másik lábán is mozgatni az ujjakat.
Elkezdett büfögni, sokszor. Azt mondta ez ismerős neki.
Büfögés a szomatikus értelemben egy kiváló szabadon bocsátás, és a kezdeti mozgása az előadás felé.
Egész biztos, hogy érezte a feltörekvő energiáját, de nem voltak még szavai. Szóval bíztattam a szomatikus szabadon bocsátásra, és fokozatosan képes volt néhány szóba összefoglalni az érzéseit. Megkértem, hogy konkrétan mondja, mintha aki bántotta,itt lenne.
Ez a befejezése volt egy csomó fájdalomnak,amit csöndben viselt sok-sok éven át.
Azzal, hogy megkértem fejjeze ki az érzéseit metaforákkal (fedél, szél) konkrétan tudtunk velük dolgozni. Azzal a kéréssel , hogy birtokolja őket, öszpontosítottuk a tudatát, ami ezelőtt zagyva és hatályon kívül helyezett volt-természetesen senki sem akar fájdalmat érezni.
Azzal, hogy támogattuk abban, hogy megmaradjon az energiával és érzésekkel a testében, teljesen kiiktattuk a gondolkodási folyamatát, és lehetővé tettük azt , hogy a  természetes kibontakozás forduljon elő. Ha a testi folyamatokkal maradsz, mindig ez történik, mivel a test mindig a gyógyulás irányába akar mozdulni.