Érdeklődtem az út felöl.
Együtt van egy vállakozásuk, de nem értenek egyet a megközelítéssel. Egy idő után a férje elkezdet erőszakos lenni vele szemben. Ez pár éven keresztül folytatódott.
Aztán a férj válást követelt, ezután kapcsolatot létesített az egyik dolgozóval aki a vállalkozásban dolgozott.
Miután a nő elutasította, megkérte Maryit, hogy házassodjanak össze újra, amibe beleegyezett.
A férj folytatta a verését.
Végül, számos év után, meghúzta a határt, és elvált tőle.
Néhány évvel késöbb, elkezdtek újra együtt élni, ez alkalommal erőszak nélkül, és Mary úgy számol be a kapcsolatukról most, hogy " kielégítő", és nem boldogtalan benne.
Azonban, miközben minderről beszámolz érezte a rengeteg feltörekvésre vágyó fájdalmat.
Megkérdeztem, hogy élte túl, emlékezett arra amit a saját anyja, és nagyanyja túl élt (nem erőszakot).
Megkérdeztem mit érzet. Azt mondta "mintha 10.000 nyíl lenne a szívembe".
Elismerésre méltattam azt, hogy magába tartotta a fájdalmat, jobb mintha másokon vezzete volna le a dühédt, de kifejeztem a angódalmamat a hatás miatt amit ez okozhatott rajta.
Megkérdeztem, hogy érzi milyen velem mint férfival beszélni-azt mondta biztonságba érzi magát.
Elmondtam neki, hogy a férfi rakta oda azokat a nyilakat és én mint egy férfi, segíteni akartam eltávolítani azokat.
Felajánlottam, hogy odanyúlok és teljes beleegyezésével minden lépésnél, kihúzok egy nyílat.
Megtettem, lefektetve a "nyílat" a földre, és elismerve, hogy mennyire megsebesült.
Ellenőriztem, hogy érez: fájdalmas érzésekről számolt be, de mélyen megérintette és egy kicsit megkönnyebült.
Megismételtem ezt a folyamatot még kétszer, minden alkalommal másik vonatkozásban ismertem el az élményét.
Valamennyire megkönnyebülést érzet, de ugyanakkor a keze elzsibbadt. Ez annak a jele volt, hogy eleget tett.
Végül, azt javasoltam, hogy adjunk elő egy rituálét a három nyillal és a sor lehetőségget javasoltam neki. Az eltemetés rituáléját választotta.
Ezért elmondtam neki egy történetet egy képzeletbeli utazásról amire mindketten elmendtünk, az erdőbe, hogy eltemessük a nyilakat, elismerést adva, és otthagyva őket a földben.
Az élménye a végén egy volt a világosságal, és igazán meghallva és meglátva érezte magát azon a helyen.
Megkértem, hogy készítsen házifeladatot, ismételje meg a folyamatot az elméjében, amin az elöbb keresztül metünk, minden nap három új nyillal, és aztán az eltemetés rituáléját is.
Ebben a folyamatban elöszőr feltérképeztem a tevékenységi területet , hogy rendesen megértsem a szövegkörnyezetet. Aztán azt a tény használtam, hogy férfi vagyok, hogy részese legyek a gyógyulási folyamatnak. Lassan haladtam, leellenőrizve, hogy érzi magát minden lépésnél, és sok választási lehetőséget biztosítottam.
A nyilas metaforával dolgoztam, amit adott, komolyan véve, és elkezdödhetet a gyógyulási folyamat. A fontos tényező nem az eltávolított nyílak száma, vagy a fájdalom felemelése mint valami állandó dolog, hanem a tény, hogy elkezdtük, hogy külömbséget hozott létre, és hogy most már van egy módszere amivel meg tud ezzel bírkozni saját maga.
A Gestalt élmény itt pontosan a anyagokból és szavakból lett létrehozva amiket ő adott, és elsősorban azért müködött, mert az alapvető kapcsolat köztünk létrejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése