Úgy érezte az élete a sajátja, és most, hogy a fia már teljesen felnőtt, nem kellet a családi kötelezettségekkel törödnie. Élvezte az életmódját és a munkáját.
Azonban, a gondja az volt, hogy otthon egy rövid idő után pánikba esett
Mélyebbre tapintva, a szüleiről kérdeztem. Egy bizonyos menyiségű szabadságot élvezett miközben felnőtt- az anyukáját lefoglalta a számos gyerek, az apja különböző kiváltságokat adott neki, úgy viselkedett vele "mint egy fiúval", igaz szeretetteljes és gyengéd volt. Azonban amikor figyelmet kapott, általában a teljesítés nyomása alatt, vagy, hogy jó gyerek legyen. A nehézség a dologban ez volt- a szituáció az vagy-vagy volt.. Vagy kapott figyelmet, vagy szabadságot, de nem volt középút.
Ezután egy kisérletet javasoltam, hogy felfedezzük, hogy müködött ez a férjével.
Feláltunk egymással szemben. Kezek összefonva jelnetette a figyelmet akar. A kezek eltolva jelntette a szabadságot.
Rögtön zaklatott lett. Azt mondta nem akar a figyelmet akar pozícióba lenni, az túl sok nyomással jár, és pánikba esik.
Azt kérdeztem, milyen gyakran érezte, a saját bevallása alapján, hogy a ebben a pozícióban akar lenni, természetesen a férjével. Azt mondta, hogy még a mostaninál is több szabadságot akar. Megkérdeztem mennyit, a kötelességtudat nélkül. Azt válaszolta-évente kétszer néhány nap otthon, és a többi nap egyedül.
Ez nem az én kapcsolat mintám, de hajlandó voltam elfogadni, hogy ez talán az övé.
Szóval ezen az alapon folytattuk. Ő csak egy nagyon rövid ideig akart a figyelmet akar pozicióba lenni, aztán átváltott a szabadságot akar pozicióba. Azt mondta, nagyon kényelmetlenül érezte magát ha figyelmet akart tőle.
Szóval megfordítottam a szituációt. Eljátszottam a férjet és én raktam a kezemet a figyelmet akar pozicióba. Rögtön, elkezdet eltolni, nagyon erősen.
Sok nehezteléssel lépet kapcsolatba. Úgy érezte, ha vele volt, a férje mindig akart valamit tőle, és hogy ő mindig csak adott neki, soha nem kapott semmit. Szóval a dühe felszinre tört, és a körforgás tisztává vált. Eltolta, a férje rászorulóvá vált, ezért eltolta megint és így tovább....
Ezért azt javasoltam, hogy adjunk hozzá egy további kéz jelet: adni. Egyértelmüen nem volt többé mit adnia. De én eljátszottam az adni pozíciót mint a férj, és megkértem, hogy legyen a figyelmet akar/ befogadás pozicióba.
Ez is egy csomó "sérelmet" előhozott a részéről.Úgy érezte, hogy igazából soha nem kapott semmit a férjétől, és túl sok éve ő csak add és add.
Mindazonálltal, megkértem, hogy a jelenben legyen, és csak engedje meg magának a kapás élményét, egyszer amikor kifejezte a neheztelését. Beleegyezett, és alaposan meghatódott a kapástól.Azonban hamarosan kényelmetlenül érezte magát- akapás ára az, hogy hamarosan ismét adnia kell, és ettől retteget.
Így egy mélyebb vonatkozása vált láthatóvá ennek a körnek.
Ezért váltogatást javasoltam. Én adok neki, ő kap,és rögtön ahogy kényelmetlen lesz ez, mi cserélhetünk. Ő visszadhat, hogy enyhítse a " tartozásást" (és én kapok) de csak annyi ideig amíg kényelmes neki.
Kiderült, hogy a ritmusa gyors, csak néhány másodperc minden pozicióba. Ennek ellenére, nagyon kényelmesen érezte magát ezzel, és úgy érezte, hogy nem maradtunk túl sokáig egyik pozicióba sem.
Meglehetősen mélyreható élmény volt ez neki, és olyan élményt adott amire műr régóta vágyott, de teljesen feladta.
A jelentőség nem az volt, hogy ez egy "javítása vagy gyógyítása" lenne a helyzetnek, de az hogy tudatossági felfedezés, aminek eredményeként saját magával is jobban tisztába lett, a környezetével, a körökben való részvételével, és egy új élményt is nyújtott.
Az ilyen új élmények, amik a Gestalt kisérletek alatt képződnek, nem "megoldások" de megnagyobbítják a személy világát, és képesek új referencia pontot krealni arról, hogy mi lehetséges. Ezenkivül egy gyógyulási élményt is nyújthatnak, ha valami nem volt elérhető a környezetből.
A folyamat az egy ami a terület összefüggésekkel kezdőik. Ha ez tiszta, akkor átmegyünk a most és itt kisérletre. Ahoz, hogy ezt megtegyük, éreznie kell, hogy ez nem szervezet semmi "kellenét", de igazán a ritmusás múlik.
Magamat résztvevőkéént használva, azt jelentette, hogy képes voltam ráhangolodni, hol volt, mire volt szüksége, és rögtön kisérleti betekintést kaptam a rendszeréről.
Azt is jelentette, hogy akár új módszerekkel is válaszolhattam. Megváltoztattam a kisérletet, hogy belevegyek egy harmadik gesztst az "adást", mivel világos, hogy ez a hiányzó, de legjelentősebb hozzávaló. Ez azt is lehetővé tette a számára, hogy a "kapás" élményt megtapasztalja, anélkül, hogy túl magas árat kellet érte fizetnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése