A második házasságáról is beszélt, rengeteg abortusza volt, aztán a férje gyereket akart, de ő nem igazán. Arról beszélt, hogy nagyon boldog a második férjével, de néha eltitkolja a mühelyek látogatását elötte. Arról is beszélt, hogy fizikailag nem elég erős, és ezen változtati akart.
Rámutattam, hogy az egyik probléma a másikhoz vezet, és egyik sem marad meg és mélyül el úgy látszik, ahoz hogy öszpontosításunkat rá írányítsuk. Valójában, másik terapeutáknak volt azzal problémájuk, hogy lefoglalják őt.
Megkérdeztem mit akar tőlem:"megmentést" válaszolta. Elmagyaráztam, hogy egy részem örülne ha megprobálhatná megmenteni de ez eddig nem igzán látszott, hogy müködik; egy msáik részem meg akarta erősíteni , de ez se tünt müködö dolognak.
Az alkalom elején felfigyeltem a nadrágjára- nagyon színes és komplex tervezésü. Több alkalommal visszetértem, hogy megjegyezzem. Ezen kivül a szájára is felfigyeltem-sok szólást használt, és gyakran harapdálta az ajkait, vagy egy bizonyos módon mutogatta a fogait.
Mindkettőt megjegyeztem. Nem tudodtt a szájáról, és nem érdeklete a nadrágja.
Még több beszélgetés után visszatértem a nadrgájához és azt javasoltam, hogy nézzük meg hátha segíthetnek abban , hogy meghatározzuk milyen problémával dolgozzuk.
Megkérdeztem, hogy melyik aspektusát szereti a nadrágjának. Egy kis részt mutatott a bokájánál, és három külömböző színt emelt ki,hideg és meleg tónusoknak írva le őket.
Megkértem, hogy "váljon" ezekké a színekké és írja le saját magát. Egy meleg napos lelkes sziporkázó ragyogó önmagáról beszélt. Aztán egy hideg, reflektív önmagáról, aki szeret egyedül lenni. Aztán egy fagyos, számító,raciónális önmagáról.
Elmodntam a visszajelzésemet mindegyikhez válaszként. Amikor az utolsóhoz értünk, rögtön reagált, megelőző jllegel kijelenttete, hogy ez a rész nincs rendben és saját magát hibáztatta.
Kiderült, hogy neki sok kellenéje volt ami azt a részét rosszá tette. Megkérdeztem honnan jöttek-az anyjától. Ezért felállítotunk egy párnát az anyukájának, és beszélt vele, kijelentve a kapcsolatokat, de a határait is a kellene listával kapcsolatban.
És ott volt még az elöző anyósa aki "ideális" volt néhány értelemben, demég több kellenével volt tele. Megkértem, hogy tegye ezt az anyóst a párnára, és újra kijelentte a kapcsolatait és a hatásait is.
Visszatértem minden alkalommal a fagyos / számító részéhez önmagának, megpróbálva érvényesíteni azt. Minden alkalommal amikor elkezdte letenni, megkérdeztem, hogy inkább szeretné a kellenéknek az uralmát, az válaszolt "nem".
Végül képes volt rám hallgatani, amikor meséltem neki a saját számító önmagamról. Elmodntam, hogy amikor a dolgozó/üzleti üzemmódba vagyok vagy amikor megalapozottnak érzem, akkor kényelmesen tudok azzal a részével lenni. Vagy ha én is ebbe a fagyos/számítómódba vagyok akkor rendben van. De ha kiszolgáltatottnak vagy rászorulónak érzem magam, akkor fájdalmat is okozhat ez.
Képes volt meghallagatni félbeszakítás nélkül és elismerésemet is magába szívta.AZt mondta " de ez az a részem amin változatatni akarok, mivel ezzel megbánthatok embereket" Válaszoltam "Sokkal jobban érdekel az, hogy elismered ez a részed,és amikor ezt elérted- ez az amitőlbiztonságba érzem magam veled"
Megértette, hogy ez nem amegszabadulsáról, vagy újrahasznosításról szólennek a résznek, hanem csupán a létezésésnek az elismerésésről.
Ezen az alkalom nehéz volt elkezdeni. Bármikor amikor elkezdet az ábra tisztulni megváltozot.Ez már önmagában megérte a figyelmet-aváltakozó öszpontosítás. Azt választottam, hoyg nem öszpontosítok erre,mivel nem volt elég alapja köztünk.Egy kicsit a "megmentő" szerepének lehetősgével játszottam,de elhatároztam, hogy nem viszemvéghez,mivelismét nem ragadt meg.
Szóvala "macsak egér játék" helyett folytattam egy tiszta téma megtalálását ,visszatértem ahoz ami figurális volt a számomraa nadrág. A tény, hogy nem volt benne semmi fontos szerinte azt jelentte hog ytalálhatunk valamit ami feljön az ellenállásától, és az ábráktól amiket előhozott függetlenül. Rögtön megnezvezett három fontos részt saját maga.
Aztán felfedeztem őket kapcsolatban- az én válaszom mindegyikre.
Az elelnállása a harmadik részhez előjött, és tisztán rámutaott amunkára amit meg kellet tenni: a kellenékel való megbirkozás, és a forrásukkal.
Miután ezt megtettük, képes volt ezt a részét kapcsolatva hozni velem, és önmagával.
Az eredmény az a végkimenet amit a Gestalt folyamatokban keresünk: integráció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése