lifeworksgestaltl1

2015. február 20., péntek

Case #37 - A bántalmazó lándzsa, és a védelmező lándzsa

Első ránézésére úgy a 30-as éveiben járhatott Celia, de valójában 51 volt, néhány gyerekkel. Mégis, ami lenyűgözött, az az volt, hogy milyen nehéz életet élt, és hogy ennek ellenére mennyire nyugodtnak tûnt – ez adta a fiatalos kinézetét. Olyan dolgok voltak ezek, amiket nem volt időm felfedezni, de a jövőbeli munkákhoz lejegyeztem. Az első benyomások felismerése mindig fontos, még az ismerős ügyfeleknél is, hogy „új szemekkel nézhessünk" az eltérések vagy a terápiával kapcsolatos dolgok felfedezésének érdekében.
A problémája, amit elém tárt, a 10 éven át tanult munkakörébe való visszatérésével járó félelem volt. Szociális dolgozó szeretett volna lenni, és most, hogy a gyermekei elhagyták az otthonukat, határozottan ez volt a célja.
Ahelyett, hogy a magabiztosságán erősítettem, vagy a félelmeit kutattam volna, a hátteréről akartam többet megtudni – a környezetében fellelhető támaszról, ami lehetségessé tenné, hogy saját maga tehesse meg az imént említetteket. Támogatást kapott egy hivatásos szociális munkás csoporttól, szóval ez nem jelentett problémát.
A férje viszont azt mondta, hogy elvál, ha ilyen munkakört választ. Ez egy elég erős reakció volt, de nem teljesen meglepő, ha a tárgyalás patriarchális kultúráját figyelembe vesszük.
További érdeklődés után elárulta, hogy családon belül erőszakos kapcsolatban élt évtizedekig.
Furcsának találtam, hogy a 10 éven át tartó szociális munkakörű törekvéseivel kapcsolatos tanulmányok és terápiák mellett ez nem került elő, vagy hogy a tanárai nem érezték magukat felelősnek, hogy ezzel foglalkozzanak.
A terápiában fontos, hogy ne csak az érzelmekkel foglalkozzunk, hanem a háttérrel is, főleg, ha abban jelenleg visszaélés található. Ezt a terápia hangsúlyos tényezőjeként kell szem előtt tartani.
Így, nem voltam hajlandó más dologgal foglalkozni, csakis akkor, ha ezeknek a problémáknak a középpontja -a jogos félelme- meg lett oldva. Azt mondta, hogy az erőszak csak mostanában hagyott alább.
Ahogy ott ültem vele, elmeséltem neki a saját érzéseimet – nyíltan, érezve a kérdés komolyságát, támogatva őt, de ugyanakkor nagyon elővigyázatosan és tisztelettel haladva tovább. Rámutattam, hogy a félelem úgymond „családtag" volt. Egyetértett velem. Megkértem, hogy adjon identitást a félelemnek – ő egy lándzsás, fekete ruhákba öltözött, nagy szemű, vigyorgó figurát tárt elém. „Kísértetiesnek" írta le.
Még több részletet kértem – hogyan néztek ki a ruhák. A félelmével összekapcsolva akartam körülzárni őt Felkértem egy Gestalt-kísérlethez: „légy" a félelem – mutasd meg, hogy állt a félelem a lándzsájával és a nagy szemeivel.
És így tett – én szintúgy. Gyakran hasznos, ha ilyen kísérleteket végzünk a klienseinkkel.
Majd megkértem, hogy üljön le újra – Nem akartam túl sok időt eltölteni ezzel. Leírni, eljátszani, önmagában is nagy esemény volt.
Azt mondta, úgy érezte, hogy ezen folyamat során sokat adtam neki, és vonakodott attól, hogy többet fogadjon el – mintha valamit vissza kellett volna adnia nekem. Elmagyarázta, hogy úgy nevelték fel, hogy mindig „ott legyen" a férfiaknak, és habár lázadt ellene fiatalon, ez az ő lételemeinek egyike volt.
Én tehát „úsztam az árral", és lelassítottam Azt mondtam, „rendben van, mit szeretne adni nekem; szívesen fogadom". Ott ültünk csendben, aztán közölte, hogy köszönetét szeretné nyilvánítani, amiért olyan sokat tettem érte.
Miután ezt megtette, újból biztonságban érezte magát, folytatásra készen. Nagyon fontos, hogy figyeljük, mi is történik a klienseinkkel, pillanatról-pillanatra, hogy velük legyünk ilyenkor, a ritmusukhoz igazodva. Megkérdeztem, hogy ebben a pillanatban merre van a félelem – ő azt felelte, hogy benne. Azt mondta, hogy a lándzsája az agyát bökdöste, fájdalmat okozva ezzel. Közvetlen stílusra váltottam. Elárultam neki, hogy szomorúnak éreztem magam a fájdalmától, mélységesen szomorúnak. Meg akartam „menteni" őt, megvédeni, de nem tudtam, hogyan tehetném ezt meg.
Ez nagyon meghatotta, így egy kis ideig csendben ültünk, összekapcsolódva. Ez egy kulcsfontosságú változás volt – talált valakit, aki törődött vele, aki ott volt mellette, védelmezve őt, nem rohanva a megoldások után.
Egy „én-te" pillanat volt, két emberi lény teljes kapcsolatban. Én az orvos, ő a kliens, de abban a pillanatban csak két személy voltunk, egymással és a helyzet mélységes fájdalmával együtt ülve. Nagyon komolyan vettem a fájdalmát – nem csak egy játékos kísérletként, nem csak egy figuraként, hanem ténylegesen, több évtizednyi erőszaktól való rettegésként.
Ott ülvén mindkettőnk szíve megnyílt. Mélyen meghatódtam, akárcsak ő Ezt mindketten elismertük Aztán megszólaltam – nos, nekem is van egy lándzsám, a védelem lándzsája. Ösztönöztem, hogy a lándzsámmal együtt „fogadjon be" a szívébe.
És ő ezt könnyedén, könnyezve tette meg. Biztonságban és óvva érezte magát.
Ezt „öntárgyúnak" nevezik – „engem" befogadni annyit jelentett, hogy egy tekintéllyel rendelkező személy került bele, aki ÉRTE volt, mivelhogy felnõtté válása során szerzett tapasztalatai azt mutatták, hogy a férfiak elnyomóak voltak, és elvárták tõle, hogy ÉRTÜK legyen.
Tehát, habár nem „történt" sok minden a terápia során, hatalmas hatása volt. A végén megkérdeztem, hogy hol a félelme a szakmájába való visszatérésével kapcsolatban. Azt mondta, többé már nem érezte magát megfélemlítve. Még a válást figyelembe véve sem? – Kérdeztem. Igen, válaszolta.
Ez csupán csak egy eset, aminek el kell terjednie az emberi kapcsolatokkal foglalkozó terápiában, és annak megoldásában, hosszan az erőszak utáni időkben is. Továbbra is figyelemmel szeretném kísérni ezt a kapcsolatot, mivel még mindig visszaállhat erőszakosra, viszont mint szakértő és gondoskodó személy, szeretnék biztosra menni, hogy nem leszek részese semmilyen formában sem ennek az ördögi körnek.

2015. február 13., péntek

Case #36 - A nő aki semmit sem érzet

Brenda arról beszélt, hogy nem egyértelmű számára személyisége - gyakran nem érzékelte a határokat és túlzottan is azonosította magát másokkal.
Arról is beszélt, hogy félénk, nem szereti ha lefotózzák vagy a figyelem középpontjába kerül.
Ezek jelezték, hogy óvatosan és érzékenyen kell eljárni, különösen figyelve az esetlegesen szégyenérzetet kiváltó esetekre (melyekben védtelennek érezheti magát).
Biztosítottam róla, hogy nekem megfelel ha csak annyira vizsgálom meg amennyire ez számára nem okoz gondot.
Rámutattam, hogy emberek egy csoportja előtt vagyunk, és megkérdeztem, milyen érzés ez számára. Azt mondta, hogy bár ránéznek, nem érzi úgy, hogy látják is. Megkérdeztem, hogy ez azért van-e mert keveset tudnak róla vagy azért mert kerüli a tekintetüket. Azt válaszolta, hogy mindkettő
Ez segített nekem képet alkotni a kapcsolati dinamikájáról. Ezért újra felhozva ezt én ránéztem, de o félrenézett. Azt mondta igen, mindenkivel így tesz.
Ez természetesen kapcsolati patthelyzetet hoz létre - egy része vágyik arra, hogy lássák, de egy másik része ezt nem engedi. Ez olyan figyelmeztetés volt, mellyel óvatosan kellett eljárnom, máskülönben csak idegessé válok és ennek a dinamikának a csapdájába esem. Így vizsgálódás helyett elmondtam neki azokat a dolgokat, amiket már engedett látnom - azon információkat melyeket megosztott magáról. Arról is beszámoltam, hogy mit látok - például az általa viselt ruhadarabok színeit.
Ez adott egy alapot a kettőnk kapcsolatának, anélkül hogy további kérdéseket tettem volna fel neki, jelezve, hogy tudatában vagyok annak amit megosztott velem és amit elérhetővé tett számomra. A szégyenérzet esetében fontos megosztanunk valamit magunkról, ahelyett hogy túlságosan is tanulmányoznánk a másikat.
Mégis, tekintete kifejezéstelen volt és közölte, hogy kezd elsodródni. Ez jelezte, hogy az érintkezés túl sok volt számára. Így megkérdeztem hová sodródik..azt mondta, hogy egy helyre megszámlálhatatlan világokkal, előző életekkel.
Ez számomra disszociációt jelzett, és azt, hogy a biztonság ez esetben az elsődleges kérdés.
Emlékeztettem, hogy valóban képes így elsodródni egy álomszerű állapotba, mint ahogyan én is, és az egész csoportot megkérhetem, hogy kerüljön álomszerű állapotba, így itt ülhetnénk mindannyian, a saját álomszerű helyeinken.
Ezzel a javaslat kizökkentette pillanatnyi állapotából és biztatott, hogy ez irányban folytassam. A Gestalt-ban ezt a változás ellentmondásos elméletének nevezik - maradjon úgy ahogy van, alkalmazkodva hozzá.
Azt mondta „Nem érzek semmit".  
Más szavakkal, teljes mértékben disszociált állapotba került. Ezen a helyen csak bizonyos szintű kapcsolat elérhető
Megkérdeztem milyen támogatásra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát. Azt válaszolta - nem akarom, hogy lássanak.
Így közöltem vele, hogy elfordítom róla a tekintetem és ezzel együtt kifejeztem bánatom - miszerint egyáltalán nem fogok ránézni, nem próbálom látni őt, teljes mértékben kerülheti a kontaktust. Elmondtam neki, hogy szimpatizálok vele, de nem találom a módját, hogy elérjek hozzá.
Brenda rám nézett és azt mondta „Nem szeretek támogatást elfogadni".
Ez a kijelentés adott ötletet, hogy hogyan járjak el.
Javasoltam egy kísérletet - tartsa fel a két kezét - az egyikkel ellökve, a másik nyitott a támogatás elfogadására.
Ezt elvégeztük és képes volt elfogadni a támogatásomat - lassan kinyújtottam kezem nyitott keze felé és megfogtam.
Utána beszámolt arról, hogy volt egy erő ami azt mondta neki, hogy ne érezzen. Megkértem valakit, hogy álljon elénk, képviselve azt az erőt Nem tudta/akarta megnevezni, hogy ez kit jelképezett, ami nem volt probléma.
Ezután elértem, hogy tegyen egy kijelentést az erőnek Azt mondta „Hallgatni fogok rád, mikor ez hasznos számomra, más esetben pedig megengedem magamnak, hogy érezzem a támogatást."
Ez megkülönböztetés és integráció kinyilatkoztatása volt.
Képes volt engedélyezni önmaga számára, hogy érezzen, elfogadjon támogatást, kapcsolatba kerüljön, látszódjon és érzékelje, hogy van választása.
Ez a munka lassú volt és megkövetelte tőlem, hogy folyamatosan tiszteletben tartsam a határait, ne kérdezzem túl részletesen, még azt se, hogy mit érez...de ne is adjam fel. Általában az emberek reakciója azokra, akik ilyen falakat állítanak maguk köré - vagy hátralépnek, vagy nem tudnak kapcsolatba lépni, vagy elárasztják a személyt a törődésükkel és kedvességükkel. Amire szükség van, az semleges jelenlét elég szimpátiával, de nem túl sokkal, elég érdeklődéssel, de nem túl sokkal - ezt hívják hangolódásnak, és alapvető kapcsolati képesség.

2015. február 2., hétfő

Case #35 - Mérges az exre

Marion azt a kérdést vetette fel, egyezzen-e bele a közös szülői felügyeletbe volt férjével. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem ez a no legfőbb problémája.
Sokkal lényegesebb volt, hogy Marion szorongott, és volt még pár lezáratlan ügye a férfival.
Még mielőtt részletekbe bocsátkoztam volna, így szóltam: „Mikor Önre nézek, úgy érzem, hogy a pillantásával fel tudna nyársalni. Ez sokat elárul nekem. A volt férjében és bennem pusztán annyi a közös, hogy mindketten férfiak vagyunk, és talán az iránta érzett rezgések velem szemben is megmutatkoznak".
Megkérdeztem, mi a baja. Azt válaszolta: a düh.
Megkérdeztem, miért dühös. Hosszasan mesélni kezdett a körülményekről Kis idő elteltével újfent megkérdeztem: rendben, de pontosan mi miatt dühös? De csak folytatta tovább a mondókáját.
Többször is meg kellett kérdeznem, míg nem egyszer csak tisztán, nyíltan, és tömören meg nem tudta fogalmazni, hogy azért dühös, mert úgy érzi, a volt férje elárulta őt amikor a saját üzletébe fektette azt a pénzt, amelyből korábban Mariont támogatta. Az is dühítette, hogy minderről egy szót sem szólt sem neki, sem a no szüleinek, akikkel egyébként a család együtt élt.
- Igen, valóban dühösnek látszik, szikrát szór a szeme. Mit érez per pillanat?
Mesélni kezdett, nem is annyira az érzelmeiről, inkább a véleményéről és arról, hogyan ítéli meg a helyzetet mostani szemmel.
- Elnyomom az érzéseimet. – jelentette ki végül.
Így hát arra kértem, nézzen rám úgy, mintha én lennék a volt férje, és „nyomjon el" engem. Kifejtette, hogy o is vétkesnek tartja magát ebben a helyzetben.
Ismét Marionra összpontosítottam. Arra kértem, beszéljen hozzám, mint a volt férjéhez, és kezdjen minden mondatot így: „Haragszom, mert…"
Végül lassacskán megnyílt: kendőzetlenül beszámolt mindenről, ami miatt haragudott.
Biztosítottam afelől, hogy megértem, mit érez, és hogy látom, hallom, mennyire dühös. Aztán a szemem láttára könnyekben tört ki, így láttam azt is, mennyire fáj neki.
Egyfolytában arra biztattam, hogy mondjon ki nyíltan mindent. Marion szeme hol szikrát szórt, hol könnyeket hullatott. Most, hogy úgy érezte, meghallgatják, magabiztosabban és nyíltan ki tudta fejezni az érzelmeit. Ugyanakkor sokszor csendben ült, érzelmeiben elmerülve, egyszerű, megértő szavaimat hallgatva.
A beszélgetés végén sokkal könnyebb lett a lelke: kiadta magából a válás óta felgyülemlett temérdek fájdalmat és haragot.
Hogy a folyamat sikeres legyen, kitartóan kellett hozzáállnom A tudatosságára összpontosítottam, és azzal, hogy én is részt vettem a kísérletben, sikerült elmerítenem őt az élményben. A mesélős részt pedig átugrottam, azt részben csak azért alkalmazta a no, hogy ne jöjjön túl sok érzelem felszínre. Én magam szolgáltattam számára a lélek azon részét, ahová haragját üríthette. Támogattam és biztattam, hogy öntse ki a szívét… bele is tellett egy kis időbe mire ezt meg merte tenni. Nem tartottam szerencsésnek hogy kikerült egyes témákat: inkább rájuk kérdeztem, hogy minél inkább részese legyek az élményének.
Megértő fülre talált bennem, és éppen erre vágyott régóta: hogy valaki lássa és hallja őt  Nem voltam ugyan az exférje, de elég erős energia vibrált köztünk ahhoz, hogy megelégedjen azzal is, ha olyannak öntheti ki a szívét, aki csak pótolja a férfit. Az, hogy a foglalkozás elején párhuzamot vontam önmagam és a férfi közt elégnek bizonyult, hogy felszítsam az érzelmeit, a mondandójára pedig oly mértékben fogékony voltam, hogy tisztán látta: nem csupán színészkedem.
Megjegyezném: nem kiabált, nem sikoltozott, nem ütögetett párnát, sőt fel sem emelte a hangját. A haragot egy dühös személy kell, meg valaki aki meghallgat, nem pedig drámai terápiás módszer.

© Lifeworks 2012

Contact: admin@learngestalt.com

Who is this blog for?

These case examples are for therapists, students and those working in the helping professions. The purpose is to show how the Gestalt approach works in practice, linking theory with clinical challenges.

Because this is aimed at a professional audience, the blog is available by subscription. Please enter your email address to receive free blog updates every time a new entry is added.

Gestalt therapy sessions

For personal therapy with me: www.qualityonlinetherapy.com

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

© Lifeworks 2012

Contact: admin@learngestalt.com

Nyelvek:

HOME

Informed Consent & Rates

PROFESSIONAL TRAINING

Gestalt Therapy Defined

PROFESSIONAL SERVICES

PAYMENTS

OTHER STUFF

Links

Book:Advice for Men about Women

BLOGS

• English

Bahasa

Čeština

Deutsch

Español

Français

Greek ελληνικά

Hindi हिंदी

Magyar

Melayu

Italiano

Korean한국의

Polski

Português

Română

Russian Русский

Serbian српски

Chinese 中文

Japanese 日本語

Arabic العربية

English Bahasa Čeština Deutsch Español Filipino Français ελληνικά हिंदी Magyar Melayu Italiano 한국의 Polski Português Română Русский српски 中文 日本語 العربية

If you are interested in following my travels/adventures in the course of my teaching work around the world, feel free to follow my Facebook Page!

Can you translate into Hungarian? I am looking for volunteers who would like to continue to make this translation available. Please contact me if you would like to contribute.

Interested in Gestalt Therapy training?

Contact us?

vinaysmile

This Gestalt therapy blog is translated into multiple languages. You are welcome to subscribe

logosm1

Links

Career Decision Coaching

Here

and here

Lifeworks

Gestalt training and much more

http://www.depth.net.au

For Men

Here is a dedicated site for my book Understanding the Woman in Your Life

http://www.manlovesawoman.com

The Unvirtues

A site dedicated to this novel approach to the dynamics of self interest in relationship

http://www.unvirtues.com

Learn Gestalt

A site with Gestalt training professional development videos, available for CE points

http://www.learngestalt.com

We help people live more authentically

Want more? See the Archives column here

Gestalt therapy demonstration sessions

Touching pain and anger: https://youtu.be/3r-lsBhfzqY (40m)

Permission to feel: https://youtu.be/2rSNpLBAqj0 (54m)

Marriage after 50: https://youtu.be/JRb1mhmtIVQ (1h 17m)

Serafina - Angel wings: https://youtu.be/iY_FeviFRGQ (45m)

Barb Wire Tattoo: https://youtu.be/WlA9Xfgv6NM (37m)

A natural empath; vibrating with joy: https://youtu.be/tZCHRUrjJ7Y (39m)

Dealing with a metal spider: https://youtu.be/3Z9905IhYBA (51m)

Interactive group: https://youtu.be/G0DVb81X2tY (1h 57m)