Amikor valaki sok problémát felvet, nyitottnak kell lennünk rájuk, olyat kell keresni amit a Gestalt kifejezéssel „Figurális" hívhatunk- egy bizonyos témát aminek a legtöbb jelenlévő energiája van.
Ami fókuszba került Trevor jelenlegi életével volt kapcsolatban. Nagy spirituális érdeklődéssel rendelkezett, a múltban még szerzetességen is gondolkodott. Jelenleg a második házasságában volt gyerekkel, és nagyon elkötelezett.
Ennek ellenére, nyugatalan volt. A másik pólus ami előjött a letelepedett családi életével ellentétben „a hegyek". Ahogy ezt felfedeztük, világossá vált, hogy ezek a természet hívását jelképezik, egy egyszerű életet, a fák megölelését, a földel való összekapcsolódás érzését, időt spirituális gyakorlatokra.
A Gestaltban minket nagyon érdekelek a pólusok, különösen ahogy „szétválnak". Úgy dolgozunk, hogy megnöveljük a tudatosságát és birtoklást mindkét oldalon.
Szóval mind a két oldalon felfedeztem az érzéseit- a családi életben és a hegyek hívásában. Rendben volt a döntésével, hogy új családot kezdjen, de ugyanakkor folyamatosan elégedetlenséget, nyughatatlanságot érzett.
Világossá vált, hogy nem teljesen tudja magát összeegyeztetni az élettel amit választott- csak egy része volt ott és szívének egy része egy másik álomban élt.
Időt töltöttem vele, kifejezve, mennyire megértem a vágyait és nekem is volt ilyen élményemben részem a múltam során. Ezek a kapcsolatteremtő állítások fontosak a Gestaltban -nem úgy mint egy empatikus technika inkább mint egy általános állítás a közös emberségről.
Megosztottam a saját érzéseimet a spiritualizmusról, természetről, családi életről, a szerzetessé válás képének elvesztését. Több percig mély csendben ültünk. Semmi nem volt amit mondhattunk volna. Nem tudtam neki segíteni, döntött és ez volt a következménye. Se rossz se jó nem volt. Mindkettő fájdalmas és élvezetes. Volt veszteség és nyereség is. Nem volt könnyítés amit meg lehetett volna tenni, nem volt probléma amit meg lehetett volna oldani, nincs értelmező betekintés amiről lehet beszélni.
Csak a találkozás.
Aztán valami csöndesen megváltozott mindkettőnkben.
Megköszönte nekem. Ez elég volt.
Vannak időszakok a terápia alatt amikor lehet beszélni, segíteni, felfedezni. És időszakok amikor csak ott kell lenni azzal ami. A másik személlyel kell lenni, azon a helyen ahol nincs megoldás.
Az élmény érzelmileg beható volt és mind a kettőnket mélyen megérintett. Trevor mélyen megértettnek érezte magát és teljesen kiszolgálva.
Ami fókuszba került Trevor jelenlegi életével volt kapcsolatban. Nagy spirituális érdeklődéssel rendelkezett, a múltban még szerzetességen is gondolkodott. Jelenleg a második házasságában volt gyerekkel, és nagyon elkötelezett.
Ennek ellenére, nyugatalan volt. A másik pólus ami előjött a letelepedett családi életével ellentétben „a hegyek". Ahogy ezt felfedeztük, világossá vált, hogy ezek a természet hívását jelképezik, egy egyszerű életet, a fák megölelését, a földel való összekapcsolódás érzését, időt spirituális gyakorlatokra.
A Gestaltban minket nagyon érdekelek a pólusok, különösen ahogy „szétválnak". Úgy dolgozunk, hogy megnöveljük a tudatosságát és birtoklást mindkét oldalon.
Szóval mind a két oldalon felfedeztem az érzéseit- a családi életben és a hegyek hívásában. Rendben volt a döntésével, hogy új családot kezdjen, de ugyanakkor folyamatosan elégedetlenséget, nyughatatlanságot érzett.
Világossá vált, hogy nem teljesen tudja magát összeegyeztetni az élettel amit választott- csak egy része volt ott és szívének egy része egy másik álomban élt.
Időt töltöttem vele, kifejezve, mennyire megértem a vágyait és nekem is volt ilyen élményemben részem a múltam során. Ezek a kapcsolatteremtő állítások fontosak a Gestaltban -nem úgy mint egy empatikus technika inkább mint egy általános állítás a közös emberségről.
Megosztottam a saját érzéseimet a spiritualizmusról, természetről, családi életről, a szerzetessé válás képének elvesztését. Több percig mély csendben ültünk. Semmi nem volt amit mondhattunk volna. Nem tudtam neki segíteni, döntött és ez volt a következménye. Se rossz se jó nem volt. Mindkettő fájdalmas és élvezetes. Volt veszteség és nyereség is. Nem volt könnyítés amit meg lehetett volna tenni, nem volt probléma amit meg lehetett volna oldani, nincs értelmező betekintés amiről lehet beszélni.
Csak a találkozás.
Aztán valami csöndesen megváltozott mindkettőnkben.
Megköszönte nekem. Ez elég volt.
Vannak időszakok a terápia alatt amikor lehet beszélni, segíteni, felfedezni. És időszakok amikor csak ott kell lenni azzal ami. A másik személlyel kell lenni, azon a helyen ahol nincs megoldás.
Az élmény érzelmileg beható volt és mind a kettőnket mélyen megérintett. Trevor mélyen megértettnek érezte magát és teljesen kiszolgálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése