Case #61 - Szexuális váyak kényelembe helyezése

Linda 33 éves volt, egyedülálló. Azt mondta, sok férfi barátja van, de õk mind csak 'haverok'. Amikor lehetõség nyílt volna egy romantikus kapcsolatra, nagyon nehezére esett kilépnie a haveri kapcsolatból.
A célja az volt az üléssel, hogy felfedezzen magában valami ismeretlent.
Azzal kezdtem, hogy kontaktust teremtettem vele, elmondtam, mennyire érdekel és mennyire nyitott vagyok az 'ismeretlenre'. Nem sokat tudtunk egymásról, így elmondtam, hogy én mire vagyok kíváncsi vele kapcsolatban, és befogadtam az õ kíváncsiságát is az irányomban. A Gestalt terápiában a 'kreatív ürességet' olyan területként tartjuk számon, ahol még semmi sem biztos vagy teljesen tiszta. Ez egy gazdag, felfedezésre váró terület ahol nekikezdhetünk, és a Gestalt-ban a terapeutának együtt kell dolgoznia ezzel a hiányzó tudással.
Elmesélte, hogy õ egy 'jó kislány' és hogy mennyire ki szeretett volna lépni ebbõl a szerepbõl a szüleivel. Beszélt arról, hogy nem fogadták el egyetlen fiúját sem, és hogy hogyan szökött ki a szobája ablakán hogy elkerüljön a tekintetükbõl. Képes akart lenni arra, hogy a saját fejével gondolkodjon és felépítse a saját életét, de ez nagyon nehéznek bizonyult.
Mindezt összevetve a középpontban a szexualitása állt. A tény, hogy õ egy 'jó kislány' megakadályozta abban, hogy igazán megélje a szexualitását a férfiakkal, ezért nem fejlõdtek a kapcsolatai sosem sokkal tovább a 'haveri' állapotnál...illetve ha esetleg tovább is fejlõdtek, akkor is inkább visszanyomta õket arra a szintre.
A feladat tehát az volt, hogy kitaláljam, hogyan tudom minél jobban támogatni õt a szexuális természetének megértésében. Megkérdeztem, van-e olyan nõ a csoportban, aki úgy állítaná be magát, mint a 'rossz kislány'. Csak egy valaki (Martina) emelte fel a kezét. Megkértem, beszéljen Lindának errõl. A Gestalt terápiában támogatással dolgozunk, és egy olyan témakörben ami annyi kitárulkozást igényel mint a szexualitás, ez különösen fontos – hogy érezze, hogy nincs egyedül, ezen felül lecsökkenti az exponáltság érzetét, megnöveli a csoporthoz tartozás érzését – tulajdonképpen elmozdít a szégyen birodalmától.
Martina elmondta, hogy az õ számára nem igazán arról szól a dolog, hogy ki a jó és ki a rossz kislány, hanem inkább hogy elvonatkoztathasson más emberek jóra és rosszra való definícióitól, és kitalálhassa, mit is akar igazán, mi a jó neki.
Így visszatértem Lindához és megkérdeztem, mit érez. Azt mondta, nincs igazán kapcsolatban a saját testével, így nagyon nehéz megmondania, mit is akar. Ez nyilvánvalóan egy nagy akadály volt a szexualitásához vezetõ úton!
Ezért nagyon óvatosan rávezettem egy kísérletre, amelyben õ dönthette el, mennyire vesz részt, és bármikor leállíthatta ha úgy érezte hogy szükséges. A kísérlet határait is elmagyaráztam: ezt csak a csoportban kell csinálni, a férfi aki szintén részt vett a kísérletben csak az õ támogatására teszi ezt. Nagyon fontos a határokat megszabni és jól mozgatni amikor a szexualitás területén mozgunk.
Megkértem, válassza ki azt a férfit a csoportból akit a legvonzóbbnak talál.
Egymással szembe állítottam õket. Megkérdeztem Lindát, hogy mit érez. Egy kicsit ideges de semmi mást. Eztán megkértem, hogy lélegezzen, áramoltassa az energiát fel-le a testében miközben a férfi szemébe néz. Ezt meg is tette, de egy idõ után azt mondta 'már nem találom õt annyira vonzónak'. Így csinálta a 'haveri' konverziót, - deszexualizálta az energiáit, ezt kimutattam neki, majd megkérdeztem, hajlandó-e igazán belépni az ismeretlenbe.
Itt az õ eredeti szándékát használtam fel támogatásként, hogy segítsek neki vállalni ezt a kockázatot. Az, hogy ezt mondta azt sugallta, hogy valószínûleg készen áll erre.
Egyetértett velem, így megkértem, folytassa a ki-be légzést miközben a férfira néz, és próbálja érezni azt, hogy ez hol és hogyan okoz örömet a testében. Elsõre nem volt semmi különös, de egy idõ után a felsõtestében kellemes érzésekrõl számolt be. Bátorítottam hát, hogy lélegezzen tovább. Kis idõ múlva elengedte magát és hagyta, hogy a kellemes érzés leáramoljon a hasába, illetve egy kicsit a csípõjébe.
A kísérlet másik résztvevõje visszajelzést adott a változásokról amit észlelt a kísérlet során, ezek után egy ideig még beszéltünk róla.
Ez egy nagy lépés volt Lindának, mivel még sosem volt képes ennyi energiát tudatosan megtartani a testében, a konkrét szexet leszámítva. Nem fogta fel a hatalmát efölött, nem tudta hogyan kell ezt finomra hangolni, vele maradni, vagy egy férfival való kapcsolatba becsatornázni.
Szexualitással dolgozni egy nagyon érzékeny és kihívásokkal teli terület a pszichoterápiában. Olykor zaklatásba is átcsaphat ha a terapeuta nem tisztázza nagyon konkrétan a határaikat.
Akárhogyan is, nagyon fontos, hogy túl félénknek sem szabad lennünk, mert az embereknek támogatásra van szüksége, és ezt valószínûleg máshol nem kapják meg.
Ez a kísérlet nagyon körültekintõen arra volt tervezve, hogy az 'ismeretlenbe' mozdítsa el a pácienst, mégis mindehhez sok támogatást és megfelelõ sebességet biztosítson.
Dolgozhattunk volna a szülei szempontjából a 'mit kellett volna' kezdetû mondatokkal, de õ már készen állt, hogy egy teljesen új kísérletbe vágjunk bele, és elege volt abból, hogy visszatartják, fel volt tehát készülve rá, hogy a határai szélét feszegessük.
Sok ember blokkolja a tudatosságát; a szexualitás általában egy olyan terület, ahol gyakran kifejezetten szignifikáns blokkok vannak. Olykor ez egy trauma miatt alakul ki, máskor szociális vagy családi állapotok eredménye az, hogy elbátortalanítják a szexuális érzéseket.
Amikor azon dolgozunk, hogy helyreállítsuk ezeket az érzéseket, a Gestalt-terápia nem egy 'mindenkinek mindent szabad' típusú álláspontot képvisel, inkább azon igyekszik, hogy a szexuális öröm a természetes helyét foglalja el létezésünk egészében – nem is domináns, nem is elnyomott.