Case #28 - A beszélő nadrág

Nancy problémáinak kiterjedt skálája volt. Úgy érezte, hogy a viselkedése és a hitelesség között szakadék van. Volt egy gyermeke az első házasságából, nagyon kevés valódi jelenlét volt abban a kapcsolatban, alig éltek együtt.
A második házasságáról is beszélt, rengeteg abortusza volt, aztán a férje gyereket akart, de ő nem igazán. Arról beszélt, hogy nagyon boldog a második férjével, de néha eltitkolja a mühelyek látogatását elötte. Arról is beszélt, hogy fizikailag nem elég erős, és ezen változtati akart.
Rámutattam, hogy az egyik probléma a másikhoz vezet, és egyik sem marad meg és mélyül el  úgy látszik, ahoz hogy öszpontosításunkat rá írányítsuk. Valójában, másik terapeutáknak volt azzal problémájuk, hogy lefoglalják őt.
Megkérdeztem mit akar tőlem:"megmentést" válaszolta. Elmagyaráztam, hogy egy részem örülne ha megprobálhatná megmenteni de ez eddig nem igzán látszott, hogy müködik; egy msáik részem meg akarta erősíteni , de ez se tünt müködö dolognak.
Az alkalom elején felfigyeltem a nadrágjára- nagyon színes és komplex tervezésü. Több alkalommal visszetértem, hogy megjegyezzem. Ezen kivül a szájára is felfigyeltem-sok szólást használt, és gyakran harapdálta az ajkait, vagy egy bizonyos módon mutogatta a fogait.
Mindkettőt megjegyeztem. Nem tudodtt a szájáról, és nem érdeklete a nadrágja.
Még több beszélgetés után visszatértem a nadrgájához és azt javasoltam, hogy nézzük meg hátha segíthetnek  abban , hogy meghatározzuk milyen problémával dolgozzuk.
Megkérdeztem, hogy melyik aspektusát szereti a nadrágjának. Egy kis részt mutatott a bokájánál, és három külömböző színt emelt ki,hideg és meleg tónusoknak írva le őket.
Megkértem, hogy "váljon" ezekké a színekké és írja le saját magát. Egy meleg napos lelkes sziporkázó ragyogó önmagáról beszélt. Aztán egy hideg, reflektív önmagáról, aki szeret egyedül lenni. Aztán egy fagyos, számító,raciónális önmagáról.
Elmodntam a visszajelzésemet mindegyikhez válaszként. Amikor az utolsóhoz értünk, rögtön reagált, megelőző jllegel kijelenttete, hogy ez a rész nincs rendben és saját magát hibáztatta.
Kiderült, hogy neki sok kellenéje volt ami azt a részét rosszá tette. Megkérdeztem honnan jöttek-az anyjától. Ezért felállítotunk egy párnát az anyukájának, és beszélt vele, kijelentve a kapcsolatokat, de a határait is a kellene listával kapcsolatban.
És ott volt még az elöző anyósa aki "ideális" volt néhány értelemben, demég több kellenével volt tele. Megkértem, hogy tegye ezt az anyóst a párnára, és újra kijelentte a kapcsolatait és a hatásait is.
Visszatértem minden alkalommal a fagyos / számító  részéhez önmagának, megpróbálva érvényesíteni azt. Minden alkalommal amikor elkezdte letenni, megkérdeztem, hogy inkább szeretné a kellenéknek az uralmát, az válaszolt "nem".
Végül képes volt rám hallgatani, amikor meséltem neki a saját számító önmagamról. Elmodntam, hogy amikor a dolgozó/üzleti üzemmódba vagyok vagy amikor megalapozottnak érzem, akkor kényelmesen tudok azzal a részével lenni. Vagy ha én is ebbe a fagyos/számítómódba vagyok akkor rendben van. De ha kiszolgáltatottnak vagy rászorulónak érzem magam, akkor fájdalmat is okozhat ez.
Képes volt meghallagatni félbeszakítás nélkül és elismerésemet is magába szívta.AZt mondta " de ez az a részem amin változatatni akarok, mivel ezzel megbánthatok embereket" Válaszoltam "Sokkal jobban érdekel az, hogy elismered ez a részed,és amikor ezt elérted- ez az amitőlbiztonságba érzem magam veled"
Megértette, hogy ez nem amegszabadulsáról, vagy újrahasznosításról szólennek a résznek, hanem csupán a létezésésnek az elismerésésről.
Ezen az alkalom nehéz volt elkezdeni. Bármikor amikor elkezdet az ábra tisztulni megváltozot.Ez már önmagában megérte a figyelmet-aváltakozó öszpontosítás. Azt választottam, hoyg nem öszpontosítok erre,mivel nem volt elég alapja köztünk.Egy kicsit a "megmentő" szerepének lehetősgével játszottam,de elhatároztam, hogy nem viszemvéghez,mivelismét nem ragadt meg.
Szóvala "macsak egér játék" helyett folytattam egy tiszta téma megtalálását ,visszatértem ahoz ami figurális volt a számomraa nadrág. A tény, hogy nem volt benne semmi fontos szerinte azt jelentte hog ytalálhatunk valamit ami feljön az ellenállásától, és az ábráktól amiket előhozott függetlenül.  Rögtön megnezvezett három fontos részt saját maga.
Aztán felfedeztem őket kapcsolatban- az én válaszom mindegyikre.
Az elelnállása a harmadik részhez előjött, és tisztán rámutaott amunkára amit meg kellet tenni: a kellenékel való megbirkozás, és a forrásukkal.
Miután ezt megtettük, képes volt ezt a részét kapcsolatva hozni velem, és önmagával.
Az eredmény az a végkimenet amit a Gestalt folyamatokban keresünk: integráció.

Case #27 - Az erkölcsi egyenesség

Johnnak egy kis cége van. Azért aggódott, mert nagyon egyenes, erkölcsös ember volt. Egy olyan piacon, ahol "minden ment", erős alapelvei voltak és kitartott melletük. Ugyan így viselkedett a családjával is-a feladatait komolyan vette, tisztelte a szüleit és követte a hagyományokat.
Nehéz volt a szíve és leterhelve érezte magát, kérdésessé vált számára, hogy talán az erkölcsi egyenessége, becsületessége igazán jó dolog-e vagy lehet , hogy talán az üzlete tényleg megbukik a végén mert, nem volt hajlandó alkalmazni a tisztességtelen trükköket amiket a versenytársai használnak (mint pl az ipari kémkedés).
Elöszőr is igyekeztem elismerni az erőt az ő módszerében földi létben de ez nem hatotta igazán meg. Azért angódott, mert a valós világban nem fogja jól szolgálni, de ugyanakkor megakart maradni a szigorú morális kereteknél.
Ezért megkértem, hogy személyítse meg a két pólust- egy szereplőt a történelemből aki az erkölcsileg tisztességes embert szimbolizálta és valaki mást is aki "bármi jöhet" tipusu szereplőt testesít meg.
Kiválasztott kettőt, és megkértem, hogy lépjen mindkettőjük helyébe váltakozva,és adjon elő egy párbeszédet velük. Ezt nagyon nehéznek találta, és folyamatosan ki akart lépni a szerepből. Azt kérdezte "Nem egyesíthetném a kettőt?" De az integráció nem jön létre olyan egyszerüen ....
Amikor a tiszetsséges szerepben azt mondta, hogy egy mély és hosszú tradiciót követ azzal hogy kínai, mialatt a másik szereplő  kompromittálja ezeket az értékeket.
Világossá vált-a fontossági foka a tradiciók tiszteltének egy alapvető erkölcse a kínai kulturának.
Azt javasoltam, hogy mind a két szerepből lépjen ki , döljön hátra a székében, és beszéljen mindkét oldalhoz. Elismerte a tradiciókat és aztán azt is elismerte, hogy talán tanulhat valami hasznosat a másik oldaltól.
Ez egy hatalmas lépés volt a számára.
Azt javasoltam, hogy ő a Császár és két tanácsadója van egy helyet, és a végén ez az ő döntése.
Jobban érezte magát amikor ezt halotta, és észrevette az "új" tanácsadó értékét.
Megemlítette, hogy a családi életében voltak olyan részletek, ahol mindent túl komolyan vett, soha nem érezte, hogy szünetet tart.
Ezért megszemélyesítettünk még két tanácsadót, egyik a kötelességeire emlékeztette a másik fesztelen, felelőtlen, és a szórakozás-orientált volt.
Ismét megkönnyebült attól, hogy két tanácsadóval rendelkezik de a végső döntés az övé.. Megkértem, hogy személyesítsen meg egy konkrét embert a vidám-szerepben és az unokatestvérét említette. Ezelött, negatív fényben látta az nokatestvért, de most elismerően látta, és gondolkodik azon , hogy eltöltsön vele egy kis időt.
A Gestalt orientációt használtuk a polaritások felé, ami észreveszi, hogy minden minőségnek mindig benne van foglalva az ellentétje. A túlzott ragaszkodás az egiyk oldalhoz szétváláshoz vezet. A Gestalt folyamat integráció orientált, ami egy aktuális folyamatba kell hogy létrejöjjön, telsene kapcsolatba lenni mindkét oldalal inkább mint csak sima intellektuális megértés.
Nem volt ráírányítható az általános kisérleti formára (konkrét párbeszéd) , ezért szükséges mindig hogy rugalmasan újra alkossuk a kisérletet helyben, válaszul az ügyfél akaratánk és visszajelzésének.

Case #26 - Adni és kapni

Tracy szeretet egyedül utazni. Szeret független nő lenni. Néhány hetente hazament néhány napra és ez megfelelt neki. Saját lakása volt a városban. Azt mondta ez a férjének is megfelelt, mivel neki magasak voltak az elvárásai és elöbb utobb elkerülhetetlenek lennének a veszekedések.
Úgy érezte az élete a sajátja, és most, hogy a fia már teljesen felnőtt, nem kellet a családi kötelezettségekkel törödnie. Élvezte az életmódját és a munkáját.
Azonban, a gondja az volt, hogy otthon egy rövid idő után pánikba esett
Mélyebbre tapintva, a szüleiről kérdeztem. Egy bizonyos menyiségű szabadságot élvezett miközben felnőtt- az anyukáját lefoglalta a számos gyerek, az apja különböző kiváltságokat adott neki, úgy viselkedett vele "mint egy fiúval", igaz szeretetteljes és gyengéd volt. Azonban amikor figyelmet kapott, általában a teljesítés nyomása alatt, vagy, hogy jó gyerek legyen. A nehézség a dologban ez volt- a szituáció az vagy-vagy volt.. Vagy kapott figyelmet, vagy szabadságot, de nem volt középút.
Ezután egy kisérletet javasoltam, hogy felfedezzük, hogy müködött ez a férjével.
Feláltunk egymással szemben. Kezek összefonva jelnetette a figyelmet akar. A kezek eltolva jelntette a szabadságot.
Rögtön zaklatott lett. Azt mondta nem akar a figyelmet akar pozícióba lenni, az túl sok nyomással jár, és pánikba esik.
Azt kérdeztem, milyen gyakran érezte, a saját bevallása alapján, hogy a ebben a pozícióban akar lenni, természetesen a férjével. Azt mondta, hogy még a mostaninál is több szabadságot akar. Megkérdeztem mennyit, a kötelességtudat nélkül. Azt válaszolta-évente kétszer néhány nap otthon, és a többi nap egyedül.
Ez nem az én kapcsolat mintám, de hajlandó voltam elfogadni, hogy ez talán az övé.
Szóval ezen az alapon folytattuk. Ő csak egy nagyon rövid ideig akart a figyelmet akar pozicióba lenni, aztán átváltott a szabadságot akar pozicióba. Azt mondta, nagyon kényelmetlenül érezte magát ha figyelmet akart tőle.
Szóval megfordítottam a szituációt. Eljátszottam a férjet és én raktam a kezemet a figyelmet akar pozicióba. Rögtön, elkezdet eltolni, nagyon erősen.
Sok nehezteléssel lépet kapcsolatba. Úgy érezte, ha vele volt,  a férje mindig akart valamit tőle, és hogy ő mindig csak adott neki, soha nem kapott semmit. Szóval a dühe felszinre tört, és a körforgás tisztává vált. Eltolta, a férje rászorulóvá vált, ezért eltolta megint és így tovább....
Ezért azt javasoltam, hogy adjunk hozzá egy további kéz jelet: adni. Egyértelmüen nem volt többé mit adnia. De én eljátszottam az adni pozíciót mint a férj, és megkértem, hogy legyen a figyelmet akar/ befogadás pozicióba.
Ez is egy csomó "sérelmet" előhozott a részéről.Úgy érezte, hogy igazából soha nem kapott semmit a férjétől, és túl sok éve ő csak add és add.
Mindazonálltal, megkértem, hogy a jelenben legyen, és csak engedje meg magának a kapás élményét, egyszer amikor kifejezte a neheztelését. Beleegyezett, és alaposan meghatódott a kapástól.Azonban hamarosan kényelmetlenül érezte magát- akapás ára az, hogy hamarosan ismét adnia kell, és ettől retteget.
Így egy mélyebb vonatkozása vált láthatóvá ennek a körnek.
Ezért váltogatást javasoltam. Én adok neki, ő kap,és rögtön ahogy kényelmetlen lesz ez, mi cserélhetünk. Ő visszadhat, hogy enyhítse a " tartozásást" (és én kapok) de csak annyi ideig amíg kényelmes neki.
Kiderült, hogy a ritmusa gyors, csak néhány másodperc minden pozicióba. Ennek ellenére, nagyon kényelmesen érezte magát ezzel, és úgy érezte, hogy nem maradtunk túl sokáig egyik pozicióba sem.
Meglehetősen mélyreható élmény volt ez neki, és olyan élményt adott amire műr régóta vágyott, de teljesen feladta.
A jelentőség nem az volt, hogy ez egy "javítása vagy gyógyítása" lenne a helyzetnek, de az hogy tudatossági felfedezés, aminek eredményeként saját magával is jobban tisztába lett, a környezetével, a körökben való részvételével, és egy új élményt is nyújtott.
Az ilyen új élmények, amik a Gestalt kisérletek alatt képződnek, nem "megoldások" de megnagyobbítják a személy világát, és képesek új referencia pontot krealni arról, hogy mi lehetséges. Ezenkivül egy gyógyulási élményt is nyújthatnak, ha valami nem volt elérhető a környezetből.
A folyamat  az egy ami a terület összefüggésekkel kezdőik. Ha ez tiszta, akkor átmegyünk a most és itt kisérletre. Ahoz, hogy ezt megtegyük, éreznie kell, hogy ez nem szervezet semmi "kellenét", de igazán a ritmusás múlik.
Magamat résztvevőkéént használva, azt jelentette, hogy képes voltam ráhangolodni, hol volt, mire volt szüksége, és rögtön kisérleti betekintést kaptam a rendszeréről.
Azt is jelentette, hogy akár új módszerekkel is válaszolhattam. Megváltoztattam a kisérletet, hogy belevegyek egy harmadik gesztst az "adást", mivel világos, hogy ez a hiányzó, de legjelentősebb hozzávaló. Ez azt is lehetővé tette a számára, hogy a "kapás" élményt  megtapasztalja, anélkül, hogy túl magas árat kellet érte fizetnie.

Case #25 - 10.000 nyíl

Mary kétszer vált el, és most megint az előző férjével él aki a fiának az apja.
Érdeklődtem az út felöl.
Együtt  van egy vállakozásuk, de nem értenek egyet a megközelítéssel. Egy idő után a férje elkezdet erőszakos lenni vele szemben. Ez pár éven keresztül folytatódott.
Aztán a férj válást követelt, ezután kapcsolatot létesített az egyik dolgozóval aki a vállalkozásban dolgozott.
Miután a nő elutasította, megkérte Maryit, hogy házassodjanak össze újra, amibe beleegyezett.
A férj folytatta a verését.
Végül, számos év után, meghúzta a határt, és elvált tőle.
Néhány évvel késöbb, elkezdtek újra együtt élni, ez alkalommal erőszak nélkül, és Mary úgy számol be a kapcsolatukról most, hogy " kielégítő", és nem boldogtalan benne.
Azonban, miközben minderről beszámolz érezte a rengeteg feltörekvésre vágyó fájdalmat.
Megkérdeztem, hogy élte túl, emlékezett arra amit a saját anyja, és nagyanyja túl élt (nem erőszakot).
Megkérdeztem mit érzet. Azt mondta "mintha 10.000 nyíl lenne a szívembe".
Elismerésre méltattam azt, hogy magába tartotta a fájdalmat,  jobb mintha másokon vezzete volna le a dühédt, de kifejeztem a angódalmamat a hatás miatt amit ez okozhatott rajta.
Megkérdeztem, hogy érzi milyen velem mint férfival beszélni-azt mondta biztonságba érzi magát.
Elmondtam neki, hogy a férfi rakta oda azokat a nyilakat és én mint egy férfi, segíteni akartam eltávolítani azokat.
Felajánlottam, hogy odanyúlok és teljes beleegyezésével minden lépésnél, kihúzok egy nyílat.
Megtettem, lefektetve a "nyílat" a földre, és elismerve, hogy mennyire megsebesült.
Ellenőriztem, hogy érez: fájdalmas érzésekről számolt be, de mélyen megérintette és egy kicsit megkönnyebült.
Megismételtem ezt a folyamatot még kétszer, minden alkalommal másik vonatkozásban ismertem el az élményét.
Valamennyire megkönnyebülést érzet, de ugyanakkor a keze elzsibbadt. Ez annak a jele volt, hogy eleget tett.
Végül, azt javasoltam, hogy adjunk elő egy rituálét  a három nyillal és a sor  lehetőségget javasoltam neki. Az eltemetés rituáléját választotta.
Ezért elmondtam neki egy történetet egy képzeletbeli utazásról amire mindketten elmendtünk, az erdőbe, hogy eltemessük a nyilakat, elismerést adva, és otthagyva őket a földben.
Az élménye a végén egy volt a világosságal, és igazán meghallva és meglátva érezte magát azon a helyen.
Megkértem, hogy készítsen házifeladatot, ismételje meg a folyamatot  az elméjében, amin az elöbb keresztül metünk, minden nap három új nyillal, és aztán az eltemetés rituáléját is.
Ebben a folyamatban elöszőr feltérképeztem a tevékenységi területet , hogy rendesen megértsem a szövegkörnyezetet. Aztán azt a tény használtam, hogy férfi vagyok, hogy részese legyek a gyógyulási folyamatnak. Lassan haladtam, leellenőrizve, hogy érzi magát minden lépésnél, és sok választási lehetőséget biztosítottam.
A nyilas metaforával dolgoztam, amit adott, komolyan véve, és elkezdödhetet a gyógyulási folyamat. A fontos tényező nem az eltávolított nyílak száma, vagy a fájdalom felemelése mint valami állandó dolog, hanem a tény, hogy elkezdtük, hogy külömbséget hozott létre, és hogy most már van egy módszere amivel meg tud ezzel bírkozni saját maga.
A Gestalt élmény itt pontosan a anyagokból és szavakból lett létrehozva amiket ő adott, és elsősorban azért müködött, mert az alapvető kapcsolat köztünk létrejött.