2014. augusztus 11., hétfő
Case #9 - A megoldás az, ha nincs megadva megoldás
Jane-nek van egy kamasz fia. Gondjai akadtak a motiválással, és a nézetei ütköznek azzal kapcsolatban, hogy gyakoroljon rá nyomást, hogy jobban tanuljon az iskolába, vagy adjon neki több helyet, hogy megtalálja a saját szintjét. A fiú sok időt tölt az interneten.
Tanácsot, megoldást, íránymutatást kért tőlem.
Természetesen egy részem boldogan adna neki nevelési tanácsokat- végül is felneveltem 5 gyereket. Rengeteg véleményem van arról, mi segítene.
Mindamellett visszautasítottam a kérését, és inkább az érzéseire összpontosítottam, ahogy a helyzetet elmondta. Össze-vissza ugrál- visszaemlékszik egy pozítiv élményre a nevelési oktatásról, előrebocsátja, hogy a dolgok nem mennek jól a fiának. Nehéz a jelenbe tartani, velem és az érzéseivel.
Beszéltem néhány saját érzésemről, amikor a kamaszaimat neveltem. Ez lehetőséget adott neki, hogy megnyiljon, és arról beszéljen, hogy ideges és feszült. De mialatt ezt tette, mosolygott. Megjegyeztem amit hallok, és amit látok ,és megkérdeztem miért van különbség.
Arról beszélt, hogy megpróbál mosolygós arcot vágni, ahelyett , hogy mindig aggodalmaskodna és komor. Valamilyen fokig ez müködik.
De a feszültsége azt mutatja, hogy nem eléggé.
Szóval továbbra is a jelenre öszpontosítok, az élményeire és a saját nehézségeimről beszélek, amikor az én gyerekeim voltak ilyen korúak.
Apránként megengedi magának, hogy többet érezzen. Arra kérem lélegezzen mélyebben.
Úgy érzi elveszett. Azt tanácsoltam, hogy ahelyett, hogy megoldást nyújtanék arra, hogyan tud kijönni erről az elveszett helyről, vele maradok ott, egy darabig. Egy percet ajánlottam, amíg mindketten együtt ott vagyunk azon a helyen.
Ellazult és belső meleget kezdett érezni. Észrevettem a kezét a hasa szélén a bordáknál. Felvilágosítottam erről. Általában idegességet és feszültséget érez a hasában. Most meleget. Megkértem lélegezze be ezt sokkal teljesebben.
Ez volt az egyesülés időpontja.
Végül, felajánlottam néhány nevelési alapelvet, amik hasznosnak bízonyultak a számomra. Most már képes volt elfogadni nyitott szívvel, inkább mint egy értelmes ötletet.
Ami fontos itt az az, hogy inkább vele maradtam az ellenállásakor, mint megadni a megoldást amit folyamatosan akart (és amit az elmondása szerint mások adtak neki), a jelenben, az elveszetségében, ami képessé tette, hogy sokkal jobban magával legyen azon a helyen. Az összepontosítás az összefüggéseken volt inkább, mint a magatartáson.
Tanácsot, megoldást, íránymutatást kért tőlem.
Természetesen egy részem boldogan adna neki nevelési tanácsokat- végül is felneveltem 5 gyereket. Rengeteg véleményem van arról, mi segítene.
Mindamellett visszautasítottam a kérését, és inkább az érzéseire összpontosítottam, ahogy a helyzetet elmondta. Össze-vissza ugrál- visszaemlékszik egy pozítiv élményre a nevelési oktatásról, előrebocsátja, hogy a dolgok nem mennek jól a fiának. Nehéz a jelenbe tartani, velem és az érzéseivel.
Beszéltem néhány saját érzésemről, amikor a kamaszaimat neveltem. Ez lehetőséget adott neki, hogy megnyiljon, és arról beszéljen, hogy ideges és feszült. De mialatt ezt tette, mosolygott. Megjegyeztem amit hallok, és amit látok ,és megkérdeztem miért van különbség.
Arról beszélt, hogy megpróbál mosolygós arcot vágni, ahelyett , hogy mindig aggodalmaskodna és komor. Valamilyen fokig ez müködik.
De a feszültsége azt mutatja, hogy nem eléggé.
Szóval továbbra is a jelenre öszpontosítok, az élményeire és a saját nehézségeimről beszélek, amikor az én gyerekeim voltak ilyen korúak.
Apránként megengedi magának, hogy többet érezzen. Arra kérem lélegezzen mélyebben.
Úgy érzi elveszett. Azt tanácsoltam, hogy ahelyett, hogy megoldást nyújtanék arra, hogyan tud kijönni erről az elveszett helyről, vele maradok ott, egy darabig. Egy percet ajánlottam, amíg mindketten együtt ott vagyunk azon a helyen.
Ellazult és belső meleget kezdett érezni. Észrevettem a kezét a hasa szélén a bordáknál. Felvilágosítottam erről. Általában idegességet és feszültséget érez a hasában. Most meleget. Megkértem lélegezze be ezt sokkal teljesebben.
Ez volt az egyesülés időpontja.
Végül, felajánlottam néhány nevelési alapelvet, amik hasznosnak bízonyultak a számomra. Most már képes volt elfogadni nyitott szívvel, inkább mint egy értelmes ötletet.
Ami fontos itt az az, hogy inkább vele maradtam az ellenállásakor, mint megadni a megoldást amit folyamatosan akart (és amit az elmondása szerint mások adtak neki), a jelenben, az elveszetségében, ami képessé tette, hogy sokkal jobban magával legyen azon a helyen. Az összepontosítás az összefüggéseken volt inkább, mint a magatartáson.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése