|
 Martha elmondta, hogy nehézséget okoz számára kapcsolatba lépni az érzéseivel. Tanácsadóként dolgozik, legtöbbször a fejére hagyatkozva. Először a köztünk lévő itt és hogyanra fókuszáltam. Milyen számára velem szemben ülni, mit érez ahogy kapcsolatba lépünk. Minden Marthának feltett kérdést én magam is megválaszoltam.
Utána arra kértem, hogy nézzen körül a szobában, nézzen meg minden személyt, és figyeljen az érzelmi reakcióira és az azok közti különbségekre.
Végül arra kértem, hogy nézzen rám, és engedtem, hogy belelásson valamennyire a belső világomba - átváltottam 'páciens módba' úgy egy percre, kilépve az 'adó/irányító/szakértő' módból. Hamar feltűnt neki - azt mondta 'oh, szomorú vagy'. Rámutattam, hogy ez az ami lényeges, amit érez - a válaszként adott szomorúság.
Utána leellenőrizve megkérdezhetett a tapasztalataimról. Pontosan ez volt vele a helyzet, de fontos, hogy az ember ne vegyen magára semmit. Az emberekben él a téves elképzelés, miszerint képesek „átérezni mások érzéseit". A Gestalt ezzel nem ért egyet - mindig csak a saját érzéseid érezheted - de fontos a kötelék. Csak találgathatsz mások érzéseivel kapcsolatban és vizsgálódhatsz, hogy megerősítést nyerj. Azt képzelni, hogy valaki „tudja", tiszteletlen és nem segít.
Hagyományosabb értelemben a „projekció" szót használjuk a történések leírására. Egyszerűen nem érezheted valaki más érzéseit - a testéhez tartoznak és te nem vagy a testében. Az érzéseitek lehetnek összhangban, de azok hozzád tartoznak. A projekció ebben az esetben leírja a képességed, hogy elképzeld egy másik személy érzéseit, a sajátjaid alapján. Ez segít eligazodni a világban, kapcsolatba kerülni másokkal, és megtalálni a hozzájuk való (esetleges) hasonlóságunkat.
De csak akkor erősíted meg, hogy a projekcióid helyesek-e vagy sem, ha ezeket a dolgokat leellenőrzöd.
Ennélfogva a nyelv pontos használatát fontosnak tartjuk a Gestaltnál, mivel ez ad lehetőségeket ezen beszélgetésekre, hogy kivizsgáljuk, megbeszéljük, teszteljük észrevételeinket. Ez felruház minket egy olyan, érzelmek megvitatására alkalmas nyelvvel, ami egyértelmű és kapcsolatot teremt, ahelyett hogy ködös és feltételező lenne.
 Samantha sikeres üzletasszony. De úgy tűnt, hogy egyszerűen képtelen párt találni. Leírta az egyik nehézséget - vagy keményen dolgozik az üzleti ügyein, vagy azon dolgozik, hogy párt találjon.
Lehangoltnak tűnt emiatt és elárulta, hogy rendkívül boldogtalan. A férfiak megismerésére tett próbálkozásai egyszerűen nem működtek.
Minél többet beszéltünk erről, annál jobban látszott rajta a nagyfokú boldogtalanság. Meglehetősen szerencsétlennek tűnt. Kérdeztem ezzel kapcsolatban. Leírt egy általános nyugtalanságot, de ahhoz kötötte, hogy képtelen párt találni.
Egy személynek talán egyértelmű elképzelése van arról, hogy miért jön hozzánk - a 'problémája'. De mi a Gestaltnál nem mindig ezzel dolgozunk. Inkább a folyamatra koncentrálunk, a HOGYAN-ra, nem pedig a MI-re. Ebben az esetben a kedélyállapota, a hangulata volt az amire felfigyeltem. Fontos, hogy meghallgassuk a problémát, de ne engedjük, hogy elterelje a figyelmünket! Mindig az érzelmi állapot az első, a tartalom csak a második.
Ezért egy kísérlet elvégzésére invitáltam. Megkértem, hogy nézzen körül a szobában és árulja el a kedvenc színét - zöld. Egy zöld fáról készült festmény volt.
Arra kértem, hogy nézze a képet és tegye a kezét a hasára, lélegezze be az örömöt amit a szín okoz számára. Váltakozva sírt, becsukta a szemét. De határozott hangon kértem, hogy maradjon jelen, nézzen, lélegezzen, és engedje be az öröm egy részét.
A Gestaltnál figyelünk a „most" megtapasztalására - ez az alapozó munka része, ahogyan az elevenség felfedezése felé fordulás is, ami bizonyos szempontból a Gestalt célja.
Utána megkértem, hogy válasszon egy tárgyat a szobában. Egy zöld gyertyára esett a választása. Arra kértem, hogy tegye ugyanazt. Kezdett magába fordulni, így ismét kértem, hogy maradjon jelen. Így tett, de utána egy kifejezést mondott „az élőhalott". Kérdeztem, hogy érti.
Elmagyarázta, hogy bűntudata van, hogy abortusza volt és ezen sosem tudta túltenni magát.
Ez világossá tette a befejezetlen ügyet, amit le kell zárni mielőtt valaki igazán jelen lehetne az életében.
Így létrehoztam számára egy szertartást - gyújtsa meg a gyertyát, majd egy hosszú mondatot adtam neki amit a meg nem született gyermekének mondjon, fogadja el a tényt, majd engedje el; azután fújja el a gyertyát.
Ahogy ezt elvégezte, stabilabbá vált.
Javasoltam, hogy végezze el ezt a szertartást minden nap, míg a gyertya csonkig nem ég.
Ismét arra kértem, hogy nézze a zöld gyertyát, hasára téve a kezét, és lélegezzen be egy kis örömöt. Most jobban tudta ezt teljesíteni.
Fontos volt, hogy segítsek neki a jelenben maradni, mivel a depresszióra hajlamos emberek könnyen elsüllyednek, belefulladnak a megszokott szenvedésükbe.
Ennek egyik ellenszere az öröm, és a képesség annak befogadására. Ez erősödhet, és így a személy képes „boldogulni az életével", bármilyen is az.
 Navin említette, hogy hobbi szinten egy kreatív osztályt vezet a feleségével. Érdekelt, hogy milyen nő - erős és határozott, válaszolta. Meséltem neki a feleségemmel kapcsolatos tapasztalataimról, aki szintén erős és határozott.
Megbeszéltük, hogy milyen ez számunkra - ezáltal megalapozva a kapcsolatot. Beszélt a tinédzser fiáról és a vele való őszinte kapcsolatáról. Ezen témák megismerése a kölcsönösségen alapult - én is megosztottam a saját tapasztalataimat. Minden neki feltett kérdésemre én magam is válaszoltam.
Navin beszélt arról, hogy hajlamos passzív lenni a párkapcsolatban, követve a felesége kívánságait a legtöbb esetben. Például abba az étterembe mennek, ahova a felesége szeretne. De egy alkalommal egy másik helyet választott, mert megunta, hogy mindig ugyanoda mennek. Meglepte az, hogy a felesége beleegyezett.
Számomra ez azt jelezte, hogy a kapcsolat bizonyos fokig az alkalmazkodó természetén alapul. Megosztottam vele az én hozzáállásomat ezzel kapcsolatban.
Javasoltam egy kísérletet. Kap 3 kívánságot, és a harmadik kívánsággal még hármat kell kérnie. Megkértem, hogy képzeljen el egy napot az elejétől és nevezze meg, hogy miket kérne közvetlenül a feleségétől.
Végigmentünk a napon lépésről lépésre...nehézséget okozott számára felismerni egyes dolgokat, amiket akarna...így több dolgot is javasoltam, hogy ezzel segítsek neki. Lassan megnevezett különböző helyzeteket amikor kérne valamit, egészen a nap végéig.
Ez egy egyszerű, de rendkívül fontos kísérlet volt. Mi, a Gestaltnál, mindig igyekszünk fokozni a hitelességet, ezzel támogatva a kapcsolatokat.
Ebben a gondolati kísérletben Navin lehetőséget kapott, hogy kipróbálja milyen magabiztosnak lenni és jobban felszólalni önmagáért és azért, amit akar.
Az emberek jól meg tudnak lenni egy kapcsolatban, de mi szeretnénk ezeket elmélyíteni. Ehhez szükséges a folyamat, melyben 'megmutatjuk' mit érzünk, mit akarunk és kik vagyunk. Ezáltal jobban megismerhetőek és láthatóak leszünk, emellett növeli a kapcsolat meghittségét.
A nemi szerepeket nézve, a nők látszólag szeretnek „felelősek lenni", vagy azt, ha észreveszik, meghallgatják és teljesítik a kívánságaikat, de szükség van az egyensúlyra - hiszen azt is szeretik ha egy férfi jó irányba vezeti őket. Ezzel a kísérlettel egy biztonságos lehetőséget adtunk Navin számára, hogy kipróbálhassa milyen egyenesen kimondani a véleményét.
Az ilyen kísérletek mindig rejtenek kockázatot, akkor is ha ezek csak gondolati kísérletek.
Megmutatnak egy újfajta létezést, illetve felfednek és hangot adnak az én olyan aspektusainak, melyek hajlamosak a háttérben maradni. Általában ehhez a folyamathoz érzelmek is társulnak - vagy elfojtott harag vagy izgatottság, egyes esetekben pedig mindkettő. Minden kísérletnél fontos, hogy ne csak a történteket kövessük figyelemmel, hanem az érzelmi részét is ellenőrzés alatt tartsuk.
 Láttam, amint Manuel a mellkasára teszi a kezét. Azt mondta, ideges. Úgyhogy ráhagytam – az emberek gyakran idegesek az ülés egy része alatt. Megfigyeltem a nadrágját, amin többféle szürke szín tetszelgett, és megkérdeztem tõle, õ vajon egy „fekete és fehér" vagy inkább egy „szürke árnyalatai" típusú ember-e?
Akárhogy is, valami nem volt rendben Manuellel. Szomorúnak tûnt és egyáltalán nem érdekelték a kérdéseim. Ahogy a szomorúságát vizsgáltuk, egyre mélyebbre süllyedt benne.
Kimondottan csendesnek és magának valónak tûnt.
Rendkívül fontos a vizsgálódás során, vagy amikor belefogunk egy Gestalt kísérletbe, hogy alaposan megfigyeljük a személy energiáit, és ha nincs, azonnal képesek legyünk irányt váltani és megtalálni, hogy az energia hol bújik meg.
Manuel mesélt arról, hogy egészen középiskolás koráig csintalan és izgága gyermek volt, utána pedig éltanuló. Nehezen viselte, hogy a középpontban vagy, egyrészt az elvárások, másrészt a többi gyerek irigysége miatt. Még mindig nehéz volt számára, ha valaki ilyen színben látta õt.
Egyáltalán nem tûnt most csintalannak, vagy pimasznak, mondtam, inkább nagyon is komolynak. Fontos, hogy összekössük a páciens történetét az itt és most jelenséggel – ahogy mondani szoktuk, összekötni a Testet a Tudatossággal.
Arról érdeklõdtem, mi történt középiskola elõtt, ami ezt a változást elõmozdította, de nem tudta megmondani.
Ugyanakkor úgy tûnt, tele van fájdalommal. Megkérdeztem, hogy hány évesen érezte magát jól. 4 éves korát említette. Megtudakoltam, mi történt akkoriban. Azt mondta, bentlakásos óvodába küldték, de nem voltak konkrét emlékei.
Üldögéltünk egy ideig. Nagyon bensõségesnek, nagyon komolynak és nagyon letörtnek látszott. Megkérdeztem, õ hogyan érez most. Azt mondta, magába fordul, amikor ennyire mélyen szomorú, és nehezen osztja meg azt az érzést másokkal.
Ez kiszolgáltatottságra utalt, ezért elmondtam neki, hogy vele vagyok, bízhat bennem, támogatom, és érdeklõdöm az érzései iránt. Nyitott és befogadó voltam felé.
Ültünk még egy darabig. Úgy tûnt, semmi sem változik. Ahogy én láttam, egyfajta érzelmi sokkban volt. Ezt neki is megemlítettem. Nem emlékezett egyetlen esetre sem. Számomra ugyanakkor világos volt, hogy „valami" történt vele akkoriban, ami nagyon is romboló hatással volt rá.
Fontos, hogy ne erõltessünk semmit. Amikor a dolgok nem folynak természetesen, csak ülünk azzal, „ami van", tudván, hogy ami felszínre kerül, az elég, aminek pedig még fel kell, az jönni is fog.
Azokban a pillanatokban elevenedett csak meg, amikor a lányáról beszélt, és soha nem hagyta volna, hogy valami olyasmit erõltessenek rá, amit a gyermek nem akar megtenni.
Ekkor egyértelmûvé vált – valamit annak idején ráerõltettek: ezt jeleztem felé is.
Ahogy ott ültem vele, leginkább a komolyságát láttam. „Most nagyon komolyan veszem az érzéseid" mondtam. Ez nagy hatással volt rá. A szorongása láthatóan elmúlt, megtanulta belülrõl kezelni. Ezt tette egész életében, és most olyasvalakivel találkozott, aki tisztán látta õt ebben a helyzetben, felismerte szorongását és komolyan is vette.
Ez elég is volt. A probléma nem „oldódott meg", nem sikerült az ezt kiváltó esetet vagy eseteket felderítenünk. De a Gestaltban a minõségi kapcsolatteremtés a célunk, teljes tudatossággal: ez önmagában átalakító hatású.
|
|
|
