Case #47 - A kapcsolat vége egy új kezdet

Ez a pár egy ideje küzdött.
Az elsõ dolog, amit Rhonda a konzultáción mondott, az volt, hogy - „a szüleim elváltak, és én megígértem magamnak, hogy soha, de soha nem fogom ezt tenni egy családdal, amit létrehoztam". Rendkívül szomorú volt. Brian átölelte, de õ elhúzódott.
Azt kértem Briantõl, helyezkedjen el vele szemben, hogy lássák egymást.
A második dolog, amit mondott, az volt, hogy „Belefáradtam. Nem tudom folytatni többé. Ez a kapcsolat számomra véget ért."
Brian megdöbbent.  Mondta Rhondának, hogy korábban sokszor hallotta õt ezt kijelenteni, és az elõzõ pár hónapban keményen dolgozott, hogy változásokat érjen el. Elkezdte kifejteni ezt…leállítottam. A magyarázkodást Gestalt nézõpontból a „mi van" elõl való kitérés egyik módjának tekintjük.
Azt kértem tõle, hogy csak közölje vele, mit érez. Nagyon sok biztatás után elmondta, hogy pánikba esettnek és elhagyatottnak érzi magát. Sírni kezdett.
Rhonda egy ideig csak ült, és nem mondott semmit. Amikor buzdítottam, közölte, hogy üres; túlságosan is érzelmi alapú volt a kapcsolatuk, és kikapcsolta a tudatát. A Gestaltban senkit sem kényszerítünk, ha ez a pont jelentkezik.
Így a férfival dolgoztam tovább - elmagyaráztam, hogy Rhonda nem elérhetõ, ezért nincs értelme tovább erõltetni; üldögéltem vele, míg õ elmerült az érzelmeiben, és segítettem neki, hogy ne hagyja el magát ebben a helyzetben. Tudtam, hogy hogyan érzett, hogy milyen borzalmas lehet neki most, és, hogy mennyire nehéz, hogy Rhonda „lehúzta a redõnyt" és teljesen elérhetetlenné vált számára a szükség és bánat ezen órájában.
Aztán Rhonda ránézett, könnyekkel a szemeiben. Azt mondta - ez történt az anyáddal, az exfeleségeddel, én sosem akartam ezt tenni veled.
Brian letört, és magába húzódott. Bátorítottam, hogy tartsa meg a jelenlétét, és lássa, hogy Rhonda most könnyezik, elérhetõvé vált, és méltányolja a kapcsolatot ebben a pillanatban. Ez nagyon nehéz volt számára.
Azt mondta Rhondának, hogy bûnösnek érzi magát, úgy érzi, elbukott, és elkezdett belemerülni, hogy hogyan szeretett volna tovább próbálkozni. De leállítottam, mert Rhonda részérõl nem volt késztetés semmiféle beszélgetésre a jövõrõl.
Majd megkérdeztem, hogy azonosulni tudna-e azzal, amit Brian mondott. A tekintete üres volt - így javasoltam, hogy mondja meg neki, hogy nem tudja befogadni - ez volt az érzelmileg igaz állítás tõle.
A férfinak nagyon nehéz volt ezt hallania. Támogattam, hogy reagáljon felesége szavaira. Rhonda feleletként megjegyezte a dühöt, megbántódást és szomorúságot, amit látott férje szemeiben. Ezért kértem Briantõl, hogy nevezze meg, mi váltja ki ezeket az érzéseket belõle.
Rhonda figyelt, de aztán mondta, hogy nem akarom tovább folytatni, és rettenetesen érzem magam, mert tudom, hogy ez olyan nehéz neked.
Brian csak bezárkózott és magába húzódott, és láttam, hogy nem elérhetõ. Javasoltam, hogy mondja el, hogy jelenleg nem képes meghallgatni õt, de még ezt is nehezen tudta megtenni.
Így mondtam Rhondának, hogy beszéljen hozzám. Ez egy technika a párterápiában - támogatni az egyik személyt, ha a másik nem hozzáférhetõ, így a nyomás megszûnik; és a másik személy lehet csak egy szemtanú.
Rhonda azt mondta, hogy sok idõt akar neki adni, hogy elfogadja ezt a helyzetet, de én közöltem vele, hogy azt gondolom, valószínûleg sosem fogja. Szerette õt, és nem valószínû, hogy feladja. Ez egy kisebb sokk volt Rhondának.
Szóval még több érzelmet és személyes állítást húztam ki belõle.
Aztán Brian elérhetõvé vált, és Rhonda elmondta neki, hogy nagyon bûnösnek érzi magát, és nagyon sajnálja. Együtt sírtak. Közelebb akart menni, de Rhonda azt mondta - ne, tartsd a távolságot.
Megkérdeztem errõl, azt mondta, nem szereti többé. Kétségbe vontam ezt a kijelentést - a szeretet egy hibás elképzelésén alapul, miszerint teljességében egy érzés. Helyette kértem, hogy alakítsa át személyes állítássá. Azt mondta „bezártam az érzéseimet".
Ez egy kulcs kijelentés volt, mivel a probléma ezután cselekedettel, döntéssel és akarattal kapcsolatossá válik.
De nem volt itt az ideje ezzel foglalkozni - szimplán a tudomásul vétele bejáratot jelentett a jövõbeli választási lehetõségekbe.
Szóval kértem Briant, hogy jelezze, hogy hallja ezt, és mondja el neki az érzéseit. Sikerült így tennie, és mind a ketten sírtak.
Mégis, valami megváltozott. A lehetetlen közepén - és ki tudja, mit hoz a jövõ - sikerült mély, hiteles kapcsolatot kiépíteniük. Mind a ketten elértek a megrendülés pontjára, de a segítségemmel annak, aki még mindig a fedélzeten volt azokban az idõkben, képesek voltak tovább menni, és együtt lenni a tanácstalanságban és kétségbeesésben.
A végkimenetel ismeretlen. De a Gestalt ennek a mély, hiteles kapcsolatnak az elérésére összpontosít; mely az igazi kapcsolat alapkövévé válik – a dolog, ami világosan hiányzott kezdetben.