Case #52 - Bulizós csajok

Martinnak számos jelentõs kapcsolata volt az élete során. 50 évesen egy nagyon mély érzelmi kapcsolatban élt, de gyermekek nélkül.
Mindig is a bulis csajokhoz vonzódott. Végül annak ellenére, hogy keményen dolgozott a kapcsolatokon, mégsem tudta õket tartóssá tenni, egész a mostani kapcsolatáig.
Most boldog, bár jelenlegi partnere szeretett inni és jól érezni magát. Õ élvezte ezt, de néha úgy érezte, hogy kissé sok, és gyakran hamarabb ott akarta hagyni az összejövetelt, mint párja.
Így néha kissé többet ivott, mint amennyit akart.
Amikor olyan dolgokról van szó, mint az alkohol és a kapcsolati minták, jól tesszük ha a teljes képet nézzük. Amit mi terepnek hívunk a Gestaltnál. A családi együttállások esetében mindig ez a helyzet, de sok más mód is van arra, hogy ezzel az elemmel foglalkozzunk. Az egyéni terápia során néhány esetben erõs jelzést kapunk arra, hogy a nagyobb összefüggésekre figyeljünk oda.
Így a szüleirõl és nagyszüleirõl kérdeztem. A szülei nagyon is jól meg voltak. Az apai nagyanyja úgy tûnt nagyon kalandvágyó asszony volt az õ korában. Utazgatott és késõn házasodott meg. Népszerû volt a társaságban, de nem mindig volt teljességgel jelen anyaként. Tehát a szülõkkel kapcsolatos tapasztalatai inkább az apjához köthetõek, aki stabil volt számára.
Martin soha sem kötötte össze ezeket a dolgokat, de világossá vált számára vonzalma az olyan nõk iránt, akik élettel telik, de ingatagok.
A feladat ekkor az volt, hogy ezt áttegyük a jelenbe. Kiraktam egy széket, ami a bulis csajt jelképezte, és megkértem, hogy mélyedjen el az érzéseiben. Ezek vegyesek voltak: vonzódás, de fájdalom is a kapcsolatai során. Azt kérdeztem tõle, hogy mi kel életre benne, amikor egy ilyen nõvel ül szemben.
Számos dolog vált nyilvánvalóvá számára. Az izgatottsága, a haragja és az üresség érzése. Kértem, hogy határozza meg, hogy a teste mely részén érzi mindezt. Észrevett egy szorító érzést a mellkasában.
Elmondta, hogy pontosan ezt volt az amit érzett, amikor a párja túl sokat kezdett inni, egy fajta pánikot, vagy félelmet. Rendszerint ennél a pontnál zsémbelnek neki, vagy nem mondana semmit és bosszússá válna.
Így azt kértem õrizze meg ezt az érzést, és mondjon valamit a párjának, a székben ülve.
Ezt nagyon nehezen tudta megtenni, nagyon kényelmetlenül érzete magát, és szóvá is tette.
Aztán megkértem, hogy cseréljen, üljön a székbe, és válaszoljon, mintha a saját párja volna. Ebben a pozícióban lázadónak érezte magát, és nem akarta, hogy megmondják neki, hogy mit csináljon és azt mondta, hogy „Ha törõdnél velem, akkor szabadságot biztosítanál nekem, ahelyett hogy ellenõrizni próbálsz".
Ez valamennyire ismerõs volt Martinnak, már hallotta a párját hasonló dolgokat mondani.
Aztán megkértem, hogy üljön újra mellém, és arról a részérõl kérdeztem, amely lázadó volt. A Gestaltnál az ellentettség érdekel minket, különösen azok, amelyeket letagadnak és gyakran a partnerhez kapcsolnak.
Nem szokott hozzá hogy így gondolkodjon, mindig a párja volt az, aki a lázadó volt.
Megkérdeztem, hogy ha teljesen szabad lenne, melyek azok a dolgok, amiket megtenne, ha lázadó akarna lenni.
Ráébredt, hogy a munkahelyen mennyire próbált kijönni a túlzottan ellenõrzõ fõnökével és soha nem mondott semmit.
Így azt mondtam, tegye a fõnökét a székbe, és mondjon neki valami lázadó dolgot. Miközben ezt tett, sokkal szabadabb lett, és megkönnyebbült.
Ezt megismételtük más eseményekkel az életébõl, és minden alkalommal hatalmas megkönnyebbülést érzett attól, hogy valami lázadó dolgot fog mondani. Õ volt a közmondásban szereplõ jó fiú.

Sokkal erõsebbnek és alkalmasabbnak érezte magát.
Ez csak egy lépés volt a terápiák teljes sorában, de fényesen mutatja, hogy mily módon tudja a másokra kivetített egyéniségünk lekötni azokat az energiáinkat, melyek igazából nekünk lennének a segítségünkre, hogy nagyobb egyensúlyt és elevenséget találjunk, amelyek lényegében a Gestalt céljai.