Case #50 -

Marc több dologról is beszélt, de egyik sem volt igazán lényeges. Munka tekintetében éppen átmeneti állapotban volt – azelőtt az apjával dolgozott, de azt otthagyta. Többféle területen próbálkozott, de egyikkel sem keresett elég jól. Három éve házas, épp gyermeket vállalni készültek. Mindenféle megjegyzéseket és megfigyeléseket tettem – például a szép folyékony beszédére.
Semmi sem tűnt ki igazán, mint egy igazi 'probléma', úgyhogy kérdeztem a házasságáról. Azt mondta, jól megvannak és boldogok együtt.
Ugyan ez általában egy jó indikátor, érdekelt, miből áll ez össze – érdekeltek a részletek. A Gestalt terápiában mindig az a cél, hogy elmozduljunk az általánosságoktól a személyes jellemzőkig, így teremtünk kontaktust.
Nagyon nehéz volt számára válaszolni. Kérdeztem az érzéseiről, de újból nehéznek találta a specifikus válaszadást.
Emiatt úgy döntöttem, a teljes kép hiánya ahhoz köthető, hogy az illető nehezen kerül összhangba a saját érzelmeivel.
Javasoltam egy kísérletet – menjen körbe a csoportban, nézzen rá egyenként az emberekre, és próbálja megfigyelni, hogy érzett amikor ránézett valakire.
Utána kerek, tiszta mondatokban mesélt nekem a tapasztalatairól. Nyilvánvaló volt tehát, hogy megvan benne a képesség arra, hogy azonosítsa önmagát egy kapcsolaton belül, valószínűleg csak bátorításra és támogató környezetre van szüksége – ezt ő is elismerte.
Így hát megkértem, formálja a mondatait eképpen: gAmikor rád nézek, úgy érzem ______h.
Ez elég egyszerűnek hangzik, de fontos, hogy valami egyszerűen végrehajtható dologgal kezdjünk, és mivel neki tudvalevőleg nehézségei voltak az érzelmei azonosításával, ez kézenfekvőnek tűnt. Egy lépést hátrálva hagyom, hogy ő mondja el a tapasztalatait másokról, közvetlenül nekik. A Gestalt terápia során mindig az összefüggések felől közelítünk.
Ezt megcsinálta több emberrel is, minden alkalommal nagyon tisztán fogalmazva. Ismét kiderült, hogy csak támogató környezetre volt szüksége ahol így fejezheti ki magát.
Eztuán egy párnát tettem ki a páciens feleségeként, és arra kértem, beszéljen hozzá hasonló formában mint az előbb: gAmikor látom ____ benned, úgy érzem ____h.
Ezt csinálta egy jó ideig, mindig tisztán fogalmazva. Ezt felismervén bátorítottam, megfigyelhető volt, hogy biztosan megvan benne a képesség arra, hogy azonosítsa és kommunikálja az érzelmeit. Arra gondoltam, talán gyakorolnia kéne ezt egy fenyegetésektől mentes környezetben, egyetértett velem.
Következőre megkértem, hogy csinálja ugyanezt az édesapjával.
Rámutattam, hogy a támogatás kérdése tűnik a legfontosabbnak ebben a helyzetben, és újra megkértem, hogy 'beszéljen a párnákhoz' -először a feleségéhez, utána az édesapjához- a következő formában: gAmikor ____ csinálod, úgy érzem ____ , és azt szeretném, hogy ____ támogass.h
Ez nagyon értékes volt számára, sok tartalmi részletet tisztáztunk, azt mondta, igazán megnyugodott a végére.
Ez egy jó példa volt egy nagyon visekledésorientált kísérletre, amelyben volt szó érzelmekről, kontaktusról, hitelességről és támogatásról. Ezekkel a fő elemekkel dolgozunk Gestalt során, és egy ilyen ülés nagyon értékes lehet miközben majdnem olyan, mint egy coaching folyamat.
Ahol megfelelőnek találjuk, ez az aspektus szintén beleillik a Gestalt megközelítésbe. A legfőbb dolog, hogy ez nem egy képlet, mindig a személyre alkalmazzuk attól függően, hogy pontosan milyen fajta kezelésre van szüksége éppen abban az időben.