Case #62 - Medúza

Tracy-nek volt egy álma. Meggyilkolt egy férfit és elrejtette egy szekrénybe. Megpróbált biztosra menni, hogy senki sem jön rá a körülötte lévõ emberek közül. Úgy rémlett neki, ezért az édesanyját kell hibáztatnia.
Sétált egy folyosón és találkozott egy férfival, egy pszichológussal, aki ezen felül nyomozó is volt. A kezük összeért. Azon gondolkozott, hogy rejtse el elõle is. Bûnügyi filmek zenéje ment a háttérben.
Az álommal való munkához Gestalt-módszert alkalmaztunk.
Megkértem, hogy mesélje el még egyszer az egész álmot úgy, mintha a jelenben történne – az õ tudatállapotainak változása szempontjából.
Amíg mesélte, néha megállítottam, hogy megkérdezzem, mit érez, vagy hogy részletekre kérdezzek rá – például a férfiról akit megölt.
Ezután megkértem, hogy 'legyen õ a férfi', és beszéljen az õ szemszögébõl.
A férfi azt mondta, hogy Tracy hûvös, számító és kemény volt.
Amikor ismét a saját nevében beszélt, nevetett, fészkelõdött és nem értett egyet a leírással.
A következõ fázis a pszichológussal való séta volt. Nagyon keményen dolgozott azon, hogy elrejtse a tényeket elõle.
Ezután eljátszotta a pszichológust is. Azt érezte, Tracy nagyon erõs és hogy nem fog tudni semmit sem kiszedni belõle.
Visszatértünk hozzá – folyamatosan ismételgettem a tulajdonságait – erõs, hideg, számító, kemény.
Hozzátette, hogy szadisztikus érzései vannak, így összeraktam mindezeket a szavakat.
Megkértem két nõt a csoportból, hogy jöjjenek ki, sétáljanak körbe, megtestesítve ezeket a tulajdonságokat.
Tracyt arra kértem, tegyen ugyanígy. Nagyon nehéznek találta, csak nevetett és mosolygott, de bátorítottam, hogy maradjon benne a folyamatban, legyen az az erõs nõ. Kértem valakit, hogy játssza el a holttestet, és valaki mást hogy játssza el Tracy-t, amint ártatlannak vallja magát, mint egy olyan nõ, aki sosem tudna ártani senkinek.
Kértem, hogy nézzen rá néhány férfira a csoportból úgy, mintha ölni tudna a szemével. Érezte a saját erejét, de mindig elnevette magát, viszont azt mondta, kissé gonosznak érezte magát ahogy nevetett. A nevetés sokszor az elhajlás jele, egyfajta mód a szituáció megtagadására.
Megkértem, hogy lélegezzen a rekeszizmai közé – láttam, hogy csak a mellkasába lélegzik.
Amikor megpróbálta, egy követ érzett a gyomrában, majd egy gátat a szívénél. Bátorítottam, hogy folytassa a légzést, miközben érzi azt a követ, csakúgy, mint az erejét.
Azt mondta, ez elsõ sorban a szülei irányába történõ elutasítása miatt van, másodsorban pedig a szexualitásának elnyomása miatt. Úgy érezte, mintha lenne egy tõr a kezében és játszadozni akarna vele. Kicsit úgy érezte magát, mind Medusa, aki a puszta tekintetével kõvé tudta változtatni a férfiakat. Azt mondta, ettõl kellemes, szexuális töltetû érzései támadtak a testében.
Nagyon máshogyan nézett ki most – sokkal komolyabban, semmi nevetgélés és 'adom az ártatlant' attitûd.
Ennél a pontnál kezdte el igazán birtokolni az erejét ahelyett, hogy megtagadná azt. Énjének minden részét meg tudta tapasztalni így – a gyilkost, a szexualitását, az erejét mint nõ.
A Gestalt terápia során önmagunk részeinek megtagadását rendkívül veszélyesnek gondoljuk. Miután az emberek önmaguk elfojtott részleteibe engednek betekintést maguknak,  csak azután hozhatnak teljes értékû döntéseket, ennek értelmében így tudnak igazán 'felelõsséget vállalni'. Ez az egzisztenciális megközelítés a Gestalt-ban – nem konkrét megoldásokat vagy erkölcsi útmutatást adni arra, hogy ki mit csináljon, hanem helyreállítani az emberek érzékét arra, hogy teljesen önmaguk lehessenek, és ezáltal autentikus döntéseket tudjanak hozni.
Ezen az ülésen követtem az energetikai mozgásokat, és próbáltam Tracy-t az elnyomott énje felé fókuszálni – az agressziója, az ereje, stb. felé. Nagyon nehéznek találta azt, hogy benne tudjon maradni a folyamatban és valóban birtokolni az énjének ezen részét. Képes volt olyan dolgokat elengedni amiket régen elfojtott és tulajdonképpen megemésztetlen kételyek voltak.