Elmondtam Annabelle-nek, hogy értékelem az élethez és emberi kapcsolataihoz való hozzáállását. Ez a kölcsönösségről szólt, hogy megosszuk értékeinket. Így én is beszéltem magamról, beleértve azokat a helyzeteket amikor ellentmondást találtam a hitelességem értéke és segítőkészségem, illetve saját igényeim és határaim között. Annabelle beszélt arról, hogy hogyan tud adni másoknak, de nehézséget okoz számára a befogadás. Azt is megosztotta, hogy kevés örömét leli az ételekben, és kényszerítenie kell magát az evésre.
Bár ez sok problémára utalt, próbáltam az eredeti témánál maradni (az étel nagyban kötődik a család és az emberi kapcsolatok gyermekkor alatti hatásaitól), a terápiai kapcsolatra akartam koncentrálni.
Ezért javasoltam egy kísérletet, melynek során én teszek érte valamit, és ennek során gyakorolhatja a befogadást.
Így fogtuk egymás kezét, az ujjaimmal lassan simogatni kezdtem a kezét. Ő is így tett, de leállítottam - megszokta, hogy inkább ad, mint kap. Olyan irányba tereltem, hogy kiderüljön, el tud-e fogadni valamennyi törődést és örömöt.
Ahogy folytattam, elmondta, hogy nem tud ebből sokat befogadni - a karjai lemerevedtek. Az ajkát is harapdálta és több dolgot is tett annak megakadályozására, hogy elfogadja a felkínált törődésemet.
Ezért a kezeit fogva felemeltem a karjait és kissé mozgattam őket. Arra kértem, hogy engedje át az irányítást, relaxáljon és engedje, hogy folytassam. Ezt nagyon nehéznek találta, mereven kapaszkodott belém és próbálta követni a mozdulataimat ahelyett, hogy hagyta volna irányítani magát.
Egy ideig folytattuk ezt. Bizonyos fokig el tudta engedni magát és ezáltal befogadott valamennyi törődést. De nehéz volt számára.
Házifeladatként kapta, hogy találjon valakit, akivel ezt gyakorolhatja.
Folyamatos munkaként nézve többféle irányban folytathatnám - felfedezni az ellenállását az irányítás átengedése ellen, vagy vonakodását a törődés befogadása ellen. Megvizsgálnánk milyen családi probléma köthető ehhez, beleértve az étel szerepét a háztartásában.
Ahányszor 'ellenállással' szembesülünk, a Gestaltnál mi nem erőltetjük - inkább tiszteletben tartjuk. Az összefüggést keressük - az eredeti szituációt ami előidézte a 'kreatív alkalmazkodást'. Igyekszünk értékelni ezt a kreatív alkalmazkodást, hogy megérthessük és jól tudjuk kezelni. Ezáltal megtudtam milyen fontos számára az irányítás megtartása, és mit jelentett számára átadni valamennyire az irányítást, és bízni. Kezdett világossá válni, hogy az eredeti családi környezetében a bizalom és az elengedés nem volt megszokott. Így bármilyen velem szerzett új élményt nagyon lassan kell befogadnia, értékelve mennyire kockázatos. Jobb nagyon lassan dolgozni, így helyretéve a dolgokat - a kísérletek közben erről nem szabad megfeledkezni. A kísérletekbe az ételt is bevonhatjuk - például almaszeleteket. És végrehajthatunk egy tudatossági kísérletet, melynek során meg kell ezeket enni, figyelve az élmény részleteire. Ahelyett, hogy „megvitatnánk" a viselkedést, mindig próbáljuk inkább felfedezni őket az adott szituációban, tudatosan és támogatással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése