Elkezdett beszélni, a szenvedéseit akarta elmondani.
Egyenesen közbevágtam. Az itéletem az volt, hogy ez egy nagyon régi és igen megviselt történet, ami már nem szolgálja őt, kivétel talán azt , hogy sajnálatot szerezzen, sajnálatassa magát, vagy hogy igazolja a jelenlegi szenvedéseit.
Elmondtam neki, hogy én adok egy írányt , hogy megkülömböztesse, hogy mi élvezetes és mi fájdalmas. Megkértem, hogy nézzen körbe a szobába, és személyesítse meg egy skálán mit érez a testében, melyik emberre élvezetes ránézni és melyikre kevésbé.
Aztán megkértem válassza ki azt az személyt, akire a legjobb ránézni. A terapeutáját választotta, aki a csoportban volt. Megkértem, írja le mit érez. Meleget jelzett vissza a mellkasában. Megkértem, lélegezzen arra a helyre. Láthatóan ellazult, az arca ellágyult.
Aztán megkértem, hogy válassza ki a következő legszimpatikusabb személyt a csoportban. A legfiatalabb tagot választotta. Azt kértem, ugyanazt ismételje meg.
Az élménye az összes folyamat után a béke és megelégedés összesége volt.
Ez a kisérlet elvágta a szomorú történeteit a szenvedéseiről, és érintkezésbe hozta azzal, ami lelkesítő egy kapcsolatban a jelenben.
Gestalt a jelenben müködik. Talán hasznos belemenni a történetekbe a szövegkörnyezet vagy mélyebb megismerés miatt. De néhány friss történet szükséges elmondani és meghallgatni. Más történetek állottak, újdonság nélkül, és csak önerősítések.
Minden történet végül bekerül a jelen pillanatba, ahol van választásunk, ez egy kulcspontja a Gestaltnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése